Bemutatkozás

1979-ben születtem. Férjemmel 2004-ben házasodtunk össze. Marci 2006 májusában született. Ő egy örökké mozgásban lévő, sok mindenben a kortásaitól eltérő, nagyon érzékeny fiúcska. Virágunk -aki 2008 árrilis végén jött közénk- teszi helyre az egyensúlyt, lányos bájával és nyugodt érdeklődésével.
 Férjemmel elhatároztuk kisfiunk születésénél, hogy ígény szerint fogom szoptatni és hordozzuk majd. Mindkét gyermekünket az első napoktól hordozzuk. Folyamatosan állt össze a kép: ez nem csak egy táplálási és közlekedési mód, vagy egy nevelési stílus. Több ennél.



Alapvégzettségem szociálismunkás, mentálhigiénés szakképzéssel. Több munkahelyen, sok féle emberrel találkoztam. Dolgoztam drogosokkal, a hozzátartozóikkal, állami gondozotakkal, lecsúszott családokkal. A közös nevező szinte mindegyiküknél az a biztonságos, jól szerető, megfelelő mintát közvetítő családi háttér. Ezért -a saját gyermekeim jövőjén túl- azt tartom fontosnak, hogy a családokat segítsem abban, hogy lelkileg is egészséges legyenek és ilyen gyermekeket nevelhessenek.


A Beli Buba Babahordozó Iskola Tanfolyam vezető képzését 2009 szeptemberében végeztem el. Azért kezdtem el, mert mi a férjemmel nem hogy a leírásokkal nem boldogultunk, de egy "tanfolyam" után sem tudtuk felkötni a fiunkat sem a hátunkra, sem pedig a csípőkötés nem sikerült. Virágnál találtam rá a Beli Buba Hordozóiskolára, melynek a tanfolyamán nem csak jól elsajátíthattam a kötéseket, de feltehettem kérdéseimet, beszélhettem az aggályaimról. Aztán pedig újra találkozhattunk, amikor korrigáltuk az addig sokat gyakorlott, de még mindig nem teljesen jó kötéseimet. Ez mind együtt eredményezte, hogy Virággal mind a ketten élvezzük a kendőzés meghittségét és praktikusságát.


Marci születése elött szoptatásra felkészítő tanfolyamon vettem részt, ami szerintem meghatározta a szoptatáshoz való hozzáállásomat és a magabiztosságomat amivel neki kezdtem.  A környezetemben sok tanácstalan anyukával találkoztam akik nem voltak a helyes információk  birtokában, vagy nem volt támogatójuk.Voltak kissebb problémák, amiken mind segíteni tudtak a La Leche Liga szoptatási tanácsadói. Ekkor határoztam el hogy szeretnék közéjük tartozni. Ez egy hosszú, több mint két éves út volt.

Nagyon szeretek kézműveskedni, alkotni. Minden formája és módszere érdekel. Szeretek gyöngyötfűzni, rajzolni, fényképes élményalbumot csinálni, sütni-főzni, személyes ajándékokat kitalálni. A legjobban a családom örömére szeretek alkotni. Ezért a gyermekeimnek készített játékok többek mint játékok. Velük együtt játszani, pedig önfeledt számukra viszont egyfajta tanulás. Szeretném ezt is másokkal megosztani, hogy ötletet kaphassan a közös alkotásokhoz. 

Hálás vagyok a férjemért, amiért nemcsak támogat azon az úton amin járok, hanem velem jön. Fontos számomra, hogy szerepeim (mint feleség, anya, segítő) között összhang legyen és kiteljesedjek általuk. Sokat dolgozom magamon -és mások rajtam.


Szeretnék ezzel a bloggal kapcsolatot teremteni más anyákkal, akik szintén ezen az úton haladnak vagy legalább is hajlandóak beszélni róla.