2011. február 27., vasárnap

Mezei Virág (gyerekszáj)

Délelőtt a Dédimama az Istentiszteletet hallgatta a rádióban. Arról szól, hogy az Úr Isten mennyire gondoskodik  minden teremtményéről, még a mezei virágokról is. Marci kirohant és elújságolta, Virág benne volt a rádióban, azt modták Mezei Virág. Erre Virág helyeslően, de nyugodtan mondta el  a nevét.
-Igen, Orsolics-Mezei Virág.

Bolt csináltunk polcból

Már régóta tervezgettünk boltot vagy valmi kis elárúsító helyet csinálni a gyerekeknek. A gyerkszoba.hu-n láttam egy IKEÁs cipőtartó polcokból összeszereltet, beleszerettem. De ez a fajta polc már nem kapható :(
Végig néztük faárúházakba miből is lehetne összerakni, de végül is ismét az IKEÁnál kötöttünk ki.
Ezt a polcot néztük ki, vettünk kettőt és elkezdödött a szerelés-tervezés párhúzamosan.



Végül is így haladtunk: Az egyik elemnek az alsó két polcát tettünk be (ill. középre egy pluszt), így összeszerelve az állvánnyal, majd levágtuk az eső léceket a polcig a hátsókat pedig az ívben kiszámolt tetőig. A hátsót szinténösszeszereltük három polc magasságig (ide még befogunk rákni egy pluszt a 2. és 3. közé. És szintén ívesre vágta a férjem. (ezt célszerű az összeszerlés elöt megtenni).

A levágott léccel pedig összeszögelte a polcokat alul és az egyik oldalán derék magasságban. Én kiszabtam egy tetőnyi anyagot és vékony lécekre fel szögelvee elől- hátul felszögeltük a helyére. Ez egy éjszakai műszak volt, 4-5 óra.


Aztán már csak a megtöltés hiányzik. Polárból és filcből varrtam bele zöldségeket, gyümölcsöket, fagyit és süteményeket, és büfé kellékeket. Ezek leírását késöbb tervezem. Tettünk bele még dobozokat, melyeket univerzálisan használnak fel.

A játékot pedig lehet színesíteni bevásárló lista rajzolásával (az enyéim még csak azt tudják), játékpénzzel, mérleghasználattal.

A múltkor pl. egy komplex játékot játszottunk el. Megterveztük mit főzzünk, összeírtuk a bevásárlólistát, ezt Marci lerajzolta, elment bevásárolni,Virag volt az eladó, ő megkeresgette a boltban. Majd megfőzték a menűt a babakonyhában és együtt elfogyasztottuk Simivel a vendéglőben, ahol szintén a nagyok szolgáltak fel a pincér jelmezben :)
Posted by Picasa

2011. február 25., péntek

Rajzolás szabadon

Marci nem nagyon volt oda a rajzolásért, úgy másfél hónappal ezelőttig. Akkor vettem egy filckészletet, aminek az egyik oldala vastag a másik vékonyan fog. Azóta megállás nélkül rajzol, íme kettő, amit azabadon rajzolt. Az elsőn egy oroszlán látható.



A másodikon, pedig egy bálna. Látható is a szájából vezető út ami tekeredik, aztán a púpjában kifröcsköl.
Olyan jó nézni, ahogyan látja a dolgokat, belemerül és élvezettel kanyarintja a vonalakat és aztán mutatja: Anya ezt nézd meg és ha lehet, még nagyobb élvezettel magyarázza, hogy mit látok a képen. És ez nagyon jól jön mert az ő fantáziája sokkal dúsabb, mint az enyém :)
Posted by Picasa

2011. február 20., vasárnap

Farsangi jelmez IV Az igazi férfi

A sok jelmezbe öltözés után a farsangot megelőző napon végül is Marcinak a skót jelmez tetszett meg a Gryllus féle Maszkabálból (régen is sokat nézték, de a hétvégén voltunk a koncerten is, ahol megvettük a kisfüzetet, ahol minden szereplőről szóló dal le van irva a hozzá tartozó jelmez leírással), ahol úgy aposzrofálják "Az igazi férfi".


"Az igazi férfi dudán játszik, vörös szakálla messzire látszik,
Az igazi férfi mindig zord, az igazi férfi kockás szoknyát hord."

Amit én csináltam az a duda. Egy kispárnahúzatra rákötöttem egy furulyát és 4 ceruzát.
A szakálat: barna kartonra két sorban vörös vastag fonalat ragasztottam két sorban, az alsót elször, azt teljesen, aztán a a felsőnek csak a felső részét.
A sapkát 3 ívesen kúpos alapot összevartam, aljára streccses piros csíkot varrtam rá duplán. A tetejét összehúztam fércöltésekkel és piros bojtot erősítettem rá. (a méretvétel alvás közben készült így kicsit kisebb lett).
A kard tartó egy vastag szatén szallag összekötve. Apukája a kardot csinálta: Csőszigetelő polifomból vágta a darabokat, amit bevont alufoliával.
Kellék volt még a vastag alvós zokni, Virág szoknyája és bégető bari is.
Posted by Picasa

2011. február 17., csütörtök

Valóban meg kell-e kezdeni a hozzátáplálást 6 hónapos kor előtt?



A La Leche Liga angliai szervezetének válasza a British Medical Journal című orvosi szaklapban 2011 januárjában megjelent cikkre, amely megkérdőjelezi a hozzátáplálás nem korábban, mint 6 hónapos korban való elkezdésére vonatkozó eddigi ajánlásokat



A La Leche Liga már több mint 50 éve nyújt információt és támogatást azoknak a szülőknek, akik szoptatni szeretnék gyermeküket. Munkája során osztja a WHO, az Egészségügyi Minisztérium és más mértékadó szervezetek azon nézeteit, miszerint a csecsemők optimális növekedését, fejlődését és egészségét az szolgálja legjobban, ha életük első 6 hónapjában kizárólag szopnak. Ezután pedig a szoptatást kiegészítve kapjanak a kisbabák megfelelő minőségű ételeket, hogy növekvő, változó táplálékigényüket kielégíthessék.


Amikor a WHO megalkotta ezt az ajánlást, mintegy 3000 csecsemőtáplálásra vonatkozó tanulmány átfogó elemzésére támaszkodott. A British Medical Journalban 2011. január 14-én közölt cikk, amely azt szorgalmazza, hogy a csecsemők hozzátáplálását már 6 hónapos koruk előtt kezdjék meg a szülők, nem egy új kutatásra épül, és nem is a jelenleg létező tanulmányok átfogó elemzésére. A négy szerző közül három kapcsolatban áll a bébiétel- és tápszergyártókkal.
Tudományos bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a szoptatás javítja mind a csecsemő, mind az édesanya egészségét rövid- és hosszútávon is. Csökkenti az olyan fertőzések kockázatát, mint a bélfertőzés, a felsőlégúti-, fül- vagy húgyúti fertőzések, főként pedig a kórházi kezelést igénylő megbetegedésekét - még az olyan fejlett országokban is, mint például az Egyesült Királyság. Csökken a cukorbetegség és az elhízás kockázata a gyermekeknél, a rákos megbetegedés valószínűsége az édesanyáknál, valamint kisebb az esély a szülés utáni depresszióra és a kisbabák elhanyagolására. A sertésinfluenza jelenlegi terjedését figyelembe véve fontos tudni, hogy a kizárólagos szoptatás csökkenti a csecsemő másodlagos fertőzéseknek való kitettségét, melyek pedig akár kórházi ellátást is szükségessé tehetnének.


A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a vashiányos vérszegénység kockázatát.
Az anyatejben minden olyan létfontosságú tápanyag megtalálható, amire egy csecsemőnek élete első, körülbelül hat hónapjában szüksége van. Nem tartalmaz túl sok vasat, mert nem kell, hogy tartalmazzon. Vastartalma azonban sokkal jobban hasznosul a csecsemő szervezetében, mint a tápszereké, gabonapépeké vagy egyéb, pótlásra használt táplálékoké. Az anyatejben megtalálható egy fehérje, amely megköt minden felesleges, a csecsemő szervezete által fel nem használt vasat, mivel a túl sok vas tápanyagául szolgál a bélrendszerben megtalálható kártékony baktériumoknak, melyek hasmenést/szorulást, vagy akár mikroszkopikus vérzést okozhatnak. A tápszerrel táplált kisbabák bélrendszerében túl magas lehet a vastartalom, ami ezeken a következményeken keresztül az összes vasbevitel csökkenéséhez vezet.



Ha egy csecsemő korábban kap az anyatejen kívül más táplálékot, mint amikor erre fel lenne készülve, vastartalékai lecsökkenhetnek. Néhány zöldség és gyümölcs összetevői hamarabb lekötik az emésztőrendszerbe jutó vasat, mint ahogy a szervezet hasznosítaná. Ezek az ételek általában vasszegények is, így valójában egy tápanyagszegényebb dologgal helyettesítik a tökéletes babatáplálékot, az anyatejet.



A szoptatott csecsemők jó vasellátását az segíti leginkább, ha az édesanyák a várandósság alatt igyekeznek vasban gazdag táplálékot fogyasztani, illetve ha a köldökzsinórt csak akkor vágják el, amikor már nem lüktet, ami a többlet vérmennyiség miatt szintén a kisbaba vaskészletét növeli.



A British Medical Journal szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a lisztérzékenység (cöliákia) kialakulásának kockázatát.



A lisztérzékenység kialakulása a bizonyos gabonafélékben megtalálható glutén étrendbe való korai bevezetésével hozható összefüggésbe. A glutén étrendbe való bevezetésének időzítésére vonatkozó jelenlegi kutatási eredmények még nem elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján ajánlást lehessen megfogalmazni, az a tanulmány pedig, amely a glutén 4 hónapos korban való bevezetését szorgalmazza, többek szerint igencsak kétségbevonható. Van viszont bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a cöliákia későbbi kialakulásának valószínűségét növeli, ha a csecsemő már nem szopik a glutén bevezetésének idején.



A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az ételallergiák előfordulását.




Egy kisbaba belső működése úgy van megtervezve, hogy akkorra álljon készen a szilárd táplálék fogadására, amikor a "külső működése" elég fejlett ahhoz, hogy önállóan egyen. Ha túl korán kínáljuk, automatikusan kitolja az ételt a szájából, hogy védje az emésztőrendszerét. A La Leche Liga arra biztatja az édesanyákat, hogy a hozzátáplálás megkezdésekor a kisbaba jelzéseire figyeljenek: önállóan fel tud-e már ülni a csecsemő, meg tudja-e fogni az ételt, saját szájába tudja-e tenni, meg tudja-e rágni félrenyelés nélkül. Mindez általában valamikor 6 hónapos kor körül következik be. A kisbaba emésztőrendszerének érettnek kell lennie a szilárd táplálék fogadására, hogy a bélcsatorna belső felszíne már akadályt képezzen az allergének (allergiát okozó anyagok) számára. Túl korai hozzátáplálásnál az allergének átjuthatnak a bélfalon, a véráramba jutva pedig a kisbaba szervezetét antitestek termelésére késztetik, ami olyan allergiás tünetek megjelenését eredményezheti, mint például az ekcéma.



Hat hónapos kor körül kezd a kisbaba a felnőttek szervezetéhez hasonlóan olyan enzimeket termelni, amelyek az ételek lebontásához, emésztéséhez kellenek. Ha azelőtt kap szilárd táplálékot, hogy készen állna az emésztőrendszere azok lebontására, az egyrészt problémákat okozhat a babapocakban, másrészt a bekerült tápanyagokat nem lesz képes teljes mértékben hasznosítani.



Jelenleg is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogy azokat a kisbabákat, akiknek a családjában van allergiás személy, megvédhetjük-e az allergia kialakulásától bizonyos tápanyagok korai bevezetésével. Ma azonban azt mondhatjuk, hogy a csecsemők többsége kisebb eséllyel lesz allergiás, ha csak 6 hónapos korban találkozik a hozzátáplálás során adott ételekkel.



A British Medical Journal cikke szerint a korai életkorban bevezetett új ízek hozzájárulnak ahhoz, hogy a kisbabák szívesebben fogadják a zöld levélzöldségek ízét, és későbbi életükben is egészségesebben táplálkozzanak.



Ez tisztán spekuláció. Az anyatej kiválóan felkészíti a csecsemőket a családi ételek ízvilágára, mivel annak íze az édesanya étrendjének megfelelően változik, vagyis már születésétől fogva számos különböző ízzel ismerteti meg a kisbabát. A kutatások inkább azt mutatják, hogy a tápszerrel táplált csecsemők kevésbé nyitottak az új ízekre a szoptatott babákkal összehasonlítva. Az, hogy egy kisbaba mit szeret enni, nagyon sok dologtól függ, és változik is növekedése során. Néhány édesanya azt tapasztalja, hogy a gyermeke által egyértelműen elutasított étel erőltetése negatív reakciót váltott ki, talán arra utalva, hogy a kisbabák ösztönösen tudják, mit ne egyenek. Ha egészséges és változatos ételekkel kínáljuk őket, a kisbabák általában megeszik mindazt, amire szükségük van.



A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az elhízásra való hajlamot.



Ez az állítás teljesen ellentmond azoknak a kutatásoknak, amelyek rámutatnak, hogy a szilárd táplálék korai bevezetése, főként a cukrozott ételek kínálása jelentősen hozzájárul a tömeges elhízáshoz, és a kisbabák túltáplálásához vezet. A szoptatás segíti a csecsemőket abban, hogy megtanulják saját étvágyukat, éhségüket igényük szerint kielégíteni, ami később, a szilárd táplálékok fogyasztásakor is elősegíti, hogy ne egyék túl magukat.



A La Leche Liga tisztában van azzal, hogy a nők eddig is számos, egymásnak ellentmondó tanáccsal és információval találkoztak a gyereknevelés, csecsemőgondozás terén, továbbá hogy a British Medical Journal cikke és az erre hivatkozó hírek zavart és aggodalmat okozhattak a szülőknek, akik szeretnék a legjobbat nyújtani gyermekeiknek. A kisbabák fejlődése mindig egyedi, a szülők leginkább mindig saját gyermekük jelzéseire, fejlődését mutató jeleire támaszkodhatnak a hozzátáplálás megkezdésekor, valamikor 6 hónapos kor táján.



Miközben fontosnak tartjuk, hogy az ajánlások mindig a lehető legjobb és legfrissebb tudományos alapra támaszkodjanak, és hogy azokat rendszeresen felülvizsgálják, kitartóan és folyamatosan azt valljuk, hogy az anyatej mindent tartalmaz, amire a csecsemőnek körülbelül féléves koráig szüksége van, és hogy nem éri meg korábban bevezetni más ételeket, mint ahogy a kisbaba készen állna rá.



Írta: Anna Burbidge, az Igazgatótanács elnöke, az LLLGB nevében

Fordította: Patik Réka



A La Leche Liga Magyarország mindenkinek szívesen nyújt információt és támogatást a szoptatással kapcsolatban. 1992 óta működik a La Leche League International tagszervezeteként. Ma 25 tanácsadó (pontos nevén La Leche Liga vezető) dolgozik Magyarországon önkéntesként, és 15 baba-mama csoport működik. A La Leche Liga vezetők olyan édesanyák, akik maguk is legalább egy évig szoptatták vagy éppen szoptatják gyermeküket, és átestek egy akkreditációs folyamaton. Tudják, hogy a szoptatás nem mindig könnyű, és hogy milyen nagy segítséget jelent már az is, ha akár csak beszélgetni lehet valakivel a felmerült problémákról, kérdésekről. A La Leche Liga vezetők telefonos és e-mailes tanácsadást nyújtanak, valamint személyesen is segítenek a baba-mama csoportokban, továbbá információs füzetek és szakkönyvek segítségével adnak tájékoztatást.

Elérhetőségük megtalálható a www.lll.hu oldal "Tanácsadás" menüpontjában.

.Posted by Picasa

2011. február 16., szerda

A SZTNB tagjai elhatárolódnak a keksz ajánlásától

Sajtóközlemény, 2011. február 15. – A "Szoptatásért" Magyar Egyesület és a La Leche Liga Magyarország Egyesület – mint a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság (SZTNB) tagjai – elhatárolódnak az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) által összehívott szakmai testület ajánlásától, amely a gluténnak a csecsemők étrendjébe történő bevezetésével kapcsolatban jelent meg nemrég, mivel azt nem tartják tudományosan megalapozottnak.
"Szoptatásért” Magyar Egyesület honlapján szakirodalmi összefoglaló olvasható a glutén szoptatott csecsemők étrendjébe történő bevezetésével kapcsolatban.


Az ajánlás, az elhatárolódás és az ezt alátámasztó kutatási eredmény összefoglalása ide kattintva olvasható a Liga honlapján.

2011. február 14., hétfő

Valentin napi képeslap II.


Igen, még mindig Valentin. A gyerekekkel is alkottunk.



Kivágtam egy 11X14 cm-es négyzetet fehér kartonból. Egy másik 1-1 centivel nagyobb kartonból pedig egy szívet. Rátettem az elözőre és leragasztottam, hogy ne mozduljon el.




Egy tálba kikevertem a pirosnak különböző árnyalatait és telepöttyöztük a papírt.

Szétnyitotuk a két papírt és mind a kettőt feltudjuk használni, egyéb kartonokkal variálva. Több réteget ragasztottunk egymásra.
Így mindenki aláírása, ill. kezenyoma ott van már csak egy kedves szöveg hiányzik.
Posted by Picasa

2011. február 13., vasárnap

Valantin napi képeslap




 Mi meg szoktuk ünnepelni a Valentinnapot, ill. egymást. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, nem csak ezen az egy napon kell szeretni egymást, de ezen IS!
Ezért nem dőlünk be az erre épült kereskedelmi dolgoknak, mégcsak étterembe sem megyünk ilyenkor, de mindig kedveskedünk valamivel a másiknak, legyen az egy klassz élmény egy finom saját készítésű vacsora vagy más amire a másik vágyik.
Idén csináltam egy képeslapot, amit egy nem régen felfedezett blogon találtam.




Egy A5 méretű fehér kartonra megrajzoltam a pingvint, kivágtam a szívét. Fekete fotópapírból a pingvin testét és fehérből az arcát és felragasztottam.








Egy 12 cm átmérőjű kört vágtam kikartonból, cikkcakk ollóval. Befestettem a fehértől a vörösig jussak el. Egy csík karton közepébe milton kapcsot szúrtam rárgasztottam a pingvines papír hátoldalára, úgy hogy a középpont úgy essen, hogy a szívnél látszanak a színek és egy kicsit túllógjon a széle, hogy lehessen pörgetni.

Aztán a hátoldalára ragasztok egy mindenoldalánál 1 cm-el nagyobb kék kartont .
Ráírtam a hátoldalára, hogy: Megmelengeted a szívemPosted by Picasa
Eredeti képeslap itt (angolul)

2011. február 12., szombat

Téli dekor

Egy kicsit vissza jött a tél ezért elküldöm ezeket a jégvirágokat, amik olyan klaaszul feldobják a lakást. A Pratika ötlete alapján kezdtem vágdosni őket, de belejöttem az ötletelésbe, és olyan jó, hogy minden nyisszantás más formát hoz ki ezekből a nyolc részre hajtogatott körcikkekből.



Ez pedig a téli ajtódíszünk.

Posted by Picasa

2011. február 11., péntek

Szakácsnő

Szóval Virág szakácsnőnek öltözött, csak úgy pizsamára, hogy az apukájának reggelit készíthessen. A ruha elöző nap készült.

A sapka:
Vágtam egy 15 cm széles a fej kerületének megfelelő hosszuságú csíkot kartonból, bevontam fehér vászonnal (lepedőből egy szélesebb csíkot vágva), ragasztóval rögzitettem.
Aztán vágtam egy 50 cm átméréjű kört a szélétől a középpont felé csináltam egy bevágást.

Ennek a szélét félcöltésekkel akkorára húztam össze,akkorára, mint a karima, majd ezt is beleragsztottam.
A köténykét, kivágtam a formát a Virág méretihez mindenhol beszegtem és a oldalához varrtam egy-egy olyan hosszú szatén szalagot amivel a nyakánál és a derekánál is meg tudom kötni.

Posted by Picasa

Pincér, kérem!

Mivel, hogy irtam, hogy Marci minden percben másnak akar öltözni a farsangon, elhatároztam, hogy mindent összeszedek ami itthon eszembe jut, beöltözünk és játszunk vele, hogy a végén el tudja dönteni mi is akar lenne a legjobban. A pincér is előkerült. Ehhez csak egy nyakkendőt kellett csinálnom.

Annyira élvezte ezt a játékot. Megmutattam, neki hogy viselkedik egy pincér és nagyon jól utánozta. Eljátszottunk egy komplett éttermi reggelit. Én voltam a vendég (Virág durcizozott), rendeltem, amit lerajzolt, megfőzte, tálalta, kiszámolta a számlát én fizettem.
Még másnap is ezt játszotta az apjával is, valódi kávéval :)
De most már Virág volt a szakács, ő készítette a reggelit.


Posted by Picasa

2011. február 9., szerda

Egy kis tavasz


A férjemtől kapott virág, jól tükrözi a tavaszi nap próbálkozásait. Még erőtlenek a színei, de illata már van és olyan jó gyönyörködni benne :)
Posted by Picasa

2011. február 8., kedd

Farsangi jelmez III. sheriff


Mióta Marci megtudta, hogy farsang lesz, nagyjából minden percben mást talál ki. Akart esőfelhő lenni, kígyó na és persze a szokványos batman és pókember is. Azt gondoltam, hogy gyorsan összeütök valamit az itthoni tárházból, hogy belebújva majd eldönthesse. Az első ilyen ruha a sheriff.
Ehhez csak egy mellényt kellett szabnom. Fekete polárból vágtam egy téglalapot, melynek szélessége a hát szélessége + mellkas rész (én úgy csináltam, hogy nem egészen ért össze) hosszúsága pedig értelem szerűen a válltól a derék részig.


Aztán kivágtam az ujrészt részt és lekerekítettem a nyakirészt és összevarrtam a vállánál. Azt hiszem még a hosszából vágok le és felsliccelem. És az egyik legfontossabb kellék a pisztoly. Azt hittem nem tartunk itthon. Marci imád ilyen maskarákban járni kellni az utcán és a múltkor ehhez a kalaphoz támadt kedve amikor bementünk Pestre. A hazafelé a buszon amikor szálltunk le egy öreg bácsi hangosan felkacagott amikor meglátta Marcin a sapkát és megkérdezte:
-Hát a pisztolyod nincs?
De van- válaszolta Marci, majd lazán előkapta a kezét a zsebéből, tűzlőállásba és továbbment. :)
Az alábbi képnek a következő címet adnám:
Héj bratyó, csak füttyencs egyet ha kellek.

Posted by Picasa

Tavasztündér jelmez




Virágnak egy ligthos "jelmezt gondolotam a farsangra. Mivel imádja a csajos dolgokat és a királykisasszonyokat meg a miegymást az gondoltam, ha nem is egy ilyen nagy szabású dologba kezdek, de valami hozzáillőbe. Ezért egy tavasztündér fátyolt varrtam gyorsan délután. Egy fehér gumira felvarrtam a zöld tüll két rétegben összeráncolva a hátsófelére. Majd a készen vásárolt filc virágokat és hozzájuk egy vagy két zöld filc levelet öltöttem a gumi elejére nagyjábóli takarásban. Ruhát még kitalálom hozzá (csak a sajátjaiból szerintem) amit feldobok még további virágokkal és egy csajos varázspálcával. :)
Posted by Picasa

2011. február 7., hétfő

Apa a profi

A múlt héten szülőire kellett mennem, a férjem bevállalta a 3 gyerkőcőt. Siettem haza, hogy hogyan boldogulnak.Bár biztam benne, erre nem szmítottam:
 Csend van, Simi apja hátán, aki nyújtófával a kézében süteményhez nyújtja a tésztát.
Elővett egy Stahl könyvet (előtérben látható) és kiválasztotta a diós rudakat és neki állt. De mivel én nem szeretem a diót, azt mandulára cserélte. Ez nekem egy karácsonyi ajándékkal ért fel.
 A recept:
5 dkg puha vajat, 10 dkg darált dióval, 10 dkg cukorral kkanál örölt fahéjjal összekeverünk és fél deci narancslével kidolgozzuk (férjem citromlével csinálta, mert nem volt itthon narancs).
A tésztához 25 dkg lisztet, 1 ek sütőporral, 1 ek cukorral egy csipet sóval elkeverjük és fél deci olajjal és 2 dl tejjel gyors mozdulatokkal jól kigyúrjuk. Lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtjuk és egyenletesen megkenjük a diós masszával. 5x10 cm-es csíkokat vágunk és összecsavarva tesszük a tepsibe. Tojássárgájával megkenjük és előmelegített sütőbe tesszük 200 fokra 10-15 percre.
A végerdmény, pedig nagyon finom, de inkább frissen finom.

2011. február 5., szombat

Farsangi jelmez I. (maci)


Itt a farsangi mulatságok beöltözések ideje. Íme egy egyszerű maci jelmez. Ezt egy barna szörmés kezeslábasból alakítottam át. Varrtam egy csukját fülekkel rá, egy két méhecskét filcből és egy szeretem a mézet felíratú mézes csuprot, na és édes farkincát a hátuljára.
 Használatban:

2011. február 2., szerda

Blogajánló

W. Ungvári Renáta blogját olvasgatom mostanában nagy kedvvel. SZól szoptatásról, neki mint nagy tapasztalatú és tudású szoptatási szakembernek írt, gyakori kérdések megválaszolásáról és a saját 4 gyermekes családjának nem éppem egyszerű hétköznapjairól. Az előbbit a tőle megszokott pontossággal és körültekintéssel az utóbbit pedig megannyi humorral tálalja. Feldobja a hangulatom és utat mutat hogy a sokszor nehéz három gyerekes létnél is vannak nagyobb feladatok, amit kellő humorral, önironiával és önvizsgálattal, sokkal könnyebb elviselni. Jó olvasást!
Íme a blog:
http://www.babaszoba.hu/services/naplok/view/probarepules/W_Ungvary_Renata_Probarepules

2011. február 1., kedd

Dőlj hátra és szoptass!

Ez így nagyon egyszerűen hangzik. Aki már érezte azt újszülött gyermekét fogva, hogy "na, most kellene úgy ügyesen mellre tenni, ahogy láttam/olvastam/mesélték, te jó ég!", vagy aki a kisbabáját várva készül gondolatban az első szoptatásra, most lehet, hogy furcsállja a címet: eddig mintha ezzel nem találkozott volna.
Valóban, ez egy viszonylag új megközelítés, pontosabban egy ősrégi, ösztönös anyai viselkedés újkeletű megerősítése. Pedig mintha a világ néha arról akarná meggyőzni az anyákat, hogy nem bízhatnak saját megérzéseikben, ösztöneikben [1] - mégis működnek ezek a mechanizmusok, és az utóbbi években egy angol bába alaposan vizsgálni kezdte, hogyan lehet ezeket előcsalogatni anyából és babából egyaránt a szoptatás sikere érdekében.

Itt nézheted meg a képeket

Ellazult testhelyzet
A "dőlj hátra és szoptass" módszer lényege, hogy az édesanya nem egyenesen ülve, nem az oldalán vagy a hátán fekve szoptat, hanem olyan kényelmes, félig hátradőlt testhelyzetben, amelyben teljes teste alátámasztást kap, főként a nyaka és a válla [2]. Ebben a testhelyzetben fekteti magára a kisbabáját úgy, hogy a baba feje a melle közelébe kerüljön - más szóval elérhetővé teszi a mellét a csecsemő számára. A pici hason fekszik, nem annyira kinyújtózva, inkább magzatpózhoz hasonlóan. (Suzanne Colson bába, az angolul laid-back breastfeeding-nek vagy biological nurturing-nek nevezett módszer "keresztanyjának" és kutatójának honlapján egy sorozatnyi szép fotó segít megvilágítani a lényeget.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az anya kényelemben van, és ebben az ellazult állapotban könnyebb annak felfogni a szoptatást, ami: a mindennapi élet egyik tevékenységének, ami ideális esetben nem kíván feszültséget, erőlködést, csak egy könnyed, egyszerű hozzáállást. A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az édesanyák nem követnek egy lépésről lépésre előírt mozdulatsort, hogy mellre tegyék csecsemőjüket, sokkal inkább az történik, hogy a baba maga találja meg a mellet. Ahogyan a baba érésével, növekedésével párhuzamosan minden egyéb hétköznapi tevékenységnél is tesszük, a szoptatásnál is támogatjuk, segítjük gyermekünket a korának megfelelően önálló cselekvésben. Ez nagy segítség a babának test- és térérzékelése fejlődésében. Ha nehézsége támad, például a saját öklét szopja a mell közelében, az anya segít, ha nem adódik probléma, akkor pedig magától boldogul. Az, hogy magától találja meg a mellet a baba, feltehetően a mellbimbó kisebesedésének kockázatát is csökkenti [2].



A "dőlj hátra és szoptass" módszer reflexeken és öröklött viselkedésen alapul. Ha sikerül megnyitni az utat ezen reflexek előtt, a kisbabák szopni kezdenek. A babát emellett nem kell tartani, nincs nyomás az újszülött hátán, nyakán, az anyának pedig egyik vagy mindkét keze szabad. Ebben a testhelyzetben az édesanyák természetesen és észrevétlenül engednek utat a szükséges reflexeknek, és nem kell megtanulniuk, hogyan kell pontosan szoptatni. Az édesanyáknak nem kell ehhez különösebb segítség, csak amire egyébként is szükségük van: támogatásra, és annak ismeretére, melyek a kisbabájuknak azok a jelzései, amelyek arra utalnak, hogy a pici szopni szeretne.
A reflexeket maga a testhelyzet váltja ki, így ha a szülést követő első nap során, rendszeresen 2-3 órákat az édesanyán töltő újszülött nem kezd el szopni, érdemes lehet orvos véleményét kérni [2]. A laza anyai testhelyzet és az anya teste felé forduló, azzal szorosan érintkező csecsemő kapcsolata, reflexeket aktiváló "illeszkedése" akkor is működik, amikor a baba alszik, vagy félálomban van, ilyenkor is képesek a kisbabák rátalálni az anyamellre. Amikor az anya szabadon maradt kezével segíti a babát, a talp, lábfej simogatásával, paskolásával önkéntelenül is a száj és a nyelv szopást segítő reflexeit váltja ki [4].

A hagyományos testhelyzetek jelentősége
Suzanne Colson kutatásában 40 édesanya szoptatási gyakorlatát vizsgálták a szülést követő egy hónapban [3] [4]. Közülük külső tanács vagy javaslat nélkül 21 édesanya egyenesen ülve, 17 hátradőlve szoptatott, egy teljesen hanyatt, egy pedig az oldalán fekve - minden anyuka kereste a saját magának és csecsemőjének legmegfelelőbb helyzetet. Bár sokakban felmerül, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszer felülírhatja a korábban ismert testhelyzetek, vagyis a bölcsőtartás, a kereszttartás, a hónaljtartás és a fekve szoptatás alkalmazását [3] [4], erről valójában nincs szó.
A szoptatást támogató eddigi útmutatások, technikák bizonyítottan emelték a szoptató édesanyák arányát, nincs okunk azt gondolni, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszernek fel kellene váltania az eddigi gyakorlatot [5]. A friss kutatásokból azonban jól látszik, hogy a szülés utáni időszakban, illetve nehezen mellretehető, mellet elutasító kisbabáknál mennyire jótékony hatású lehet ez az új irányzat. Alátámasztja továbbá a bőrkontaktus eddig is ismert jelentőségét.
Lehetnek viszont olyan helyzetek, amikor kifejezetten előnyösek a jól meghatározott, leellenőrizhető jellegzetességekkel bíró szoptatási testhelyzetek, amelyeknél a jó mellretétel jegyei világosan körülírhatóak [5] [6]. Ezek az eddig használt módszerek irányt mutatnak az édesanyáknak abban, hogy milyen az, amikor megfelelően működik a szoptatás, és amikor elkerülhetőek a leggyakoribb szoptatási nehézségek (pl. kisebesedett mellbimbó) mint a korai elválasztás elsődleges okai. Természetesen semmi nem tekintendő előírásnak, és nincs egyetlen legjobb út. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem megvalósítható a "dőlj hátra és szoptass" módszer, ilyenkor előnyös, ha másképp is tud szoptatni egy édesanya. A "dőlj hátra és szoptass" helyet kaphat azon eszközök között, melyek révén az édesanyák mindig az adott körülményekhez igazíthatják szoptatási megoldásaikat.
A szülés után
A szülés utáni percekben, ha lehetőség van a szoptatásra, az édesanyák valószínűleg nem valamelyik hagyományos testhelyzetben teszik mellre újszülött kisbabájukat. Hasonló lehet a helyzet például császármetszés után egy keskeny kórházi ágyon, vagy ha kevés a segítség, a mozgás pedig nehéz. A "dőlj hátra és szoptass" módszer jóleső megnyugvást jelenthet ilyenkor - így is lehet, így is sikerülhet. Nézzük meg mozzanatról mozzanatra, mi történik ilyenkor!
A baba az édesanyján fekszik, hassal a mama hasán, egy takaró alatt, ha szükséges [6]. Az újdonsült édesanya kényelmét szolgálhatja néhány párna, vagy megemelt ágy, hogy ne teljesen hanyatt feküdjön, de ne is egyenesen üljön - csak enyhén hátradőlve. Meg is érkeztünk a lényeghez! A gravitáció most a baba egész testét az édesanyjáéhoz illeszti, miközben az anya karjai szabadon maradnak, hogy simogassa, bátorítsa a picit. Először nem is kell ennél többet tenni: csak találni egy egész testünknek kényelmes testhelyzetet, amikor fejünk, nyakunk, vállunk, testünk megtámasztást kap, és összebújni a babával, akinek szintén az egész testét támasztjuk mi magunk, vagy a párnák, takarók.
Lehet, hogy az újszülött rögtön elkezdi keresni a mellet, de az is lehet, hogy még nem birkózott meg a kinti világ újdonságaival. Ha nehéz út áll mögötte, lehet, hogy először csak sír, mintha elmesélné, mi történt vele. Ahogy az édesanya is elsuttoghatja neki a saját történetét, miközben megölelgeti, simogatja, megpuszilgatja, ezzel nyugtatva a babát. Miután a baba magához tér a méhből a kinti világba való utazásból, valamikor az élete első órájában eszébe fog jutni a szop(iz)ás. Lehet, hogy szopó mozgásokat végez a szájával, a nyála folyik, vagy az öklét tuszkolja a szájába, esetleg nyalogatja a kezét. Egy idő után talán felemeli a fejét, és arcával "kopácsol" anyukája mellkasán. Az édesanya segíthet neki közelebb jutni a mellhez. Amikor a baba arca a mellbimbó közelébe kerül, a baba megemeli a fejét, nagyra nyitja a száját, rákap a mellre és szopni kezd.
(Előfordulhat, hogy szeretnénk a baba önálló képességeinek teret adni, de a hátradőlt testhelyzetet nem szeretjük. A módszer egy változata segíthet. Ha tehát a csecsemőnek vagy az édesanyának inkább ülve kényelmes a szoptatás, így is lehet lehetőséget adni a babának az önálló szopizásra [6]. Érdemes fedetlen mellkassal, melltartó nélkül - például elől nyitható ruhában, ingben, kardigánban, fürdőköpenyben - próbálkozni. A babát felülről pelenkáig vetkőztessük le! Kicsit hátradőlünk, de nem annyira, mint a "dőlj hátra és szoptass" módszernél. A kisbabát függőleges helyzetben a mellkasunknak támasztjuk úgy, hogy felénk nézzen, fejével az állunk alatt. Most pedig figyeljük a jelzéseit! Ha szopni szeretne, valószínűleg a fejével keresgélni kezd, bólogatva halad lefelé, a mellet keresve. Tartsuk őt stabilan, ha nagyon hevesen, gyorsan mozdulna, segítsük bátran a picit abban, amit csinál, bárhogy, ahogy megfelelőnek tűnik! Amint az arca vagy az orra hozzáér a mellbimbóhoz, valószínűleg nagyra nyitja a száját, és bekapja a mellet.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszer előnyei

Összefoglalásként következnek az előnyök, melyek abban is segíthetnek, hogy eldöntsük, a mi stílusunk-e ez a testhelyzet. Ha vonzónak tűnnek az alábbi gondolatok, a "dőlj hátra és szoptass" bizonyára tetszeni fog, de akkor is érdemes lehet próbálkozni vele, ha már sok mindent kipróbáltunk, és még mindig problémákba ütközünk a szoptatás során. (Az eddigi tapasztalatok szerint segíthet egyes kisebesedéssel járó esetekben vagy szopási sztrájknál is.)

Teljes cikk: http://www.lll.hu/
Összeállította: Patik Réka
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...