A múlt héten szülőire kellett mennem, a férjem bevállalta a 3 gyerkőcőt. Siettem haza, hogy hogyan boldogulnak.Bár biztam benne, erre nem szmítottam:
Csend van, Simi apja hátán, aki nyújtófával a kézében süteményhez nyújtja a tésztát.
Elővett egy Stahl könyvet (előtérben látható) és kiválasztotta a diós rudakat és neki állt. De mivel én nem szeretem a diót, azt mandulára cserélte. Ez nekem egy karácsonyi ajándékkal ért fel.
A recept:
5 dkg puha vajat, 10 dkg darált dióval, 10 dkg cukorral kkanál örölt fahéjjal összekeverünk és fél deci narancslével kidolgozzuk (férjem citromlével csinálta, mert nem volt itthon narancs).
A tésztához 25 dkg lisztet, 1 ek sütőporral, 1 ek cukorral egy csipet sóval elkeverjük és fél deci olajjal és 2 dl tejjel gyors mozdulatokkal jól kigyúrjuk. Lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtjuk és egyenletesen megkenjük a diós masszával. 5x10 cm-es csíkokat vágunk és összecsavarva tesszük a tepsibe. Tojássárgájával megkenjük és előmelegített sütőbe tesszük 200 fokra 10-15 percre.
A végerdmény, pedig nagyon finom, de inkább frissen finom.
Micsoda rendes férj! :) Hát nagyon édesek vagytok!
VálaszTörlésMillió puszi Nektek :)