Feketeerdei kirándulás I. (a Duna forrása)

Csináltunk egy hosszú hétvégét a családdal és elkirándultunk a régen áhított helyre a Feketeerdőbe. Az első célpont a Duna forrása volt. A pontos helyéről a helyiek vérre menő vitát folytatnak évtizedek óta. Van egy szép kastély kert ahol egy gyönyörű szoborcsoporttal körül vett szökőkútat szoktak a turistáknak mutogatni. Hát mi ide nem mentünk el, hanem a földrajzilag pontos helyet kerestük. Ezt, egy Furtwangen nevű falucska hegyei közül előbukkanó Berg patak forrásával azonosítják. Ott már Duna forrás van kiírva, de csak egy jó pár km.re innen egy másik patakkal való találkozásától hívják a folyót is annak.

Még hó fogadott minket május elején:

Márton kápolna (Martin kapelle)

Ez maga a forrás. Itt tör először a felszínre a Duna torkolatától legmesszebb eső forrás.

Innen indul meg 2888 km.-es útjára, 10 országon keresztül. De itt még elfér a Pepe lába között. (próbálná meg Pesten :P)

A hegyről lekanyagrogva már ekkora.

A szomszéd kis falúban már kiszélesedik.

Gyönyörű tájak vannak erre. Annyira feltöltött a csodaszép hegyek között, lankákat belátva kocsikázni, teljesen feltöltött. Legszívesebben mindenhol megálltam volna egy kicsit csodálkozni és persze fényképezni. Ezen a pitypangos réten, aztán nem bírtam megállni, hogy ki ne szálljunk.

Utunk a Titee see mellett is elvezetett. A térképen már előre kinéztem, hogy biztos gyönyörű, így megállót terveztünk itt. Egy kicsit csalódás volt, hogy minden a turizmusról szólt. Bazárok csecsebecsék üzlete mindenhol. A parton vizibicikli és hajó kölcsönzök mindenhol. Azért a gyerekek unszolására mi is kipróbáltunk egyet.

Késő délutánra, mikor a Todtnauba értünk, már a falú aljáról kinéztem, hogy fent a dombtetőn álló pár házacska egyike lesz a mi éjszkai szállásunk.

És igazam lett. Kalandos kis utakon értük el a házunkat, ahol fogadtak a kedves házigazdák...

...és a gyönyörű kilátás, egy kis patak a ház előtt és a friss levegő.

Található a városkában egy bob pálya is. Az első képen szemből mutatom, hogy a hegy tetején, már alig látszik az indító állomás. A pálya szélén pedig barik legelésznek.

 Ez pedig a pálya tetejéről a kilátás. Libegővel lehet felmenni és így kb. egy órás a körút. Én Marcival mentem, állandóan fékeztem, ő meg kiabált:
-Anya itt nem kell fékezni itt van háló!

Holnap igyekszem folytatni a beszámolót.
Szép napot kívánok: Orsi