Könyv az érintésről

Bár én magam nem olvastam, ha lesz rá lehetőségem megteszem, mert nagyon ígéretesnek hangzanak a részletek. Íme:
MEGJELENT!  Dr. Nyitrai Erika: Az érintés hatalma
Prof. Dr. Bagdy Emõke ajánlásával!

"Ha nem simogatják becézõ kezekkel vagy kedves szavakkal, igazából minden ember elsorvad és elhal legbelül." Eric Berne
 
Részletek a könyvbõl:


"A csecsemõ meg tudja különböztetni, hogy ki az, aki biztonságosan tartja, ki az, aki nem. Saját izmainak és ízületeinek receptorain keresztül érkezõ információkból illetve az õt tartó személy izmainak, ízületeinek, ínszalagjainak viselkedésébõl tudja, hogy az, aki tartja, hogyan érez vele kapcsolatban. ... Az anyák többsége pedig pusztán tapintás alapján képes felismerni mindössze egyórás újszülöttjét, ha megakadályozzák a látási és szaglási ingerekkel való tájékozódásban."
"Régóta tudjuk, hogy egy síró csecsemõ megnyugtatásának legkönnyebb módja, ha felvesszük és a vállunkra fektetjük. Mégis van ezzel kapcsolatban néhány lebontásra váró mítoszunk. Egy csecsemõ közelében elõbb vagy utóbb hallható a nagyszülõk vagy az odalátogató barátok figyelmeztetése. "El fogod rontani azt a gyereket" - mondják, amikor éppen felemeled a síró babát. Pedig a gyerek csak válaszol a biológiai szükségleteire, többnyire sírással. Sírhat, mert éhes, mert fáj valamije, mert társaságra vágyik, mert megijedt… Ezeket a gondoskodó felnõtt nélkül nem tudja megoldani. Tehát sírásával az a célja, hogy szabályozza a mama viselkedését, és gondoskodáshoz jusson. Miért nem vigasztaljuk meg õt azonnal? Hiszen a kisbabának még nincs idõérzéke. Nem ismeri sem az idõ, sem a remény fogalmát. Minden egyes egyedül töltött perc, sírással töltött másodperc azt jelenti számára: végérvényesen egyedül maradtam. Egész lénye kapcsolatra áhítozik, minden sejtje arra van kitalálva, hogy ölben legyen. Igen gyakori tévhit a "hadd sírjon, erõsödik a tüdeje". Nem igaz - az elsõ légvétel épp annyira tágítja ki a tüdõt, amennyire szükséges. A kisbaba számára az anya elérhetetlensége a legnagyobb stressz.

Önmagában a sírás feszültséget jelent annak az aprócska testnek, és potenciálisan káros. Lecsapolja az energiatartalékait, elégeti a kalóriákat, hozzájárul a születés utáni testsúlycsökkenéshez, szó szerint kimeríti a babát. A hosszú sírás megszakítja az alvását, és ez negatívan hat a fejlõdésére, tanulási képességeire, a szülõkkel való kapcsolatára. A gyermekorvosok és a pszichológusok is egyetértenek abban, hogy a legtöbb problémát azok a szülõk okozzák, akik megvonják szeretetüket, érintésüket és figyelmüket gyermekeiktõl. Kutatások során azt találták, hogy a gyermekek leginkább akkor sírtak és lármáztak, amikor az anyjuk nem válaszolt azonnal a sírásukra."
"Egy vizsgálatban interjút készítettek húsz nõvel, akiknek már három vagy több házasságon kívüli terhességük volt. A húsz interjú közül nyolcból kiderült, hogy ezek a nõk pontosan tudták, hogy szexuális aktivitás árán kaphatnak csak ölelést, támogatást. Magát az aktust pedig olyasvalamiként definiálták, ami tolerálható a számukra."
"Egy kísérletezõ kedvû ápoló hanyatló, idõs betegek csoportfoglalkozásának elején és végén minden résztvevõt indiai kézfogással üdvözölt, amely a hagyományostól abban tért el, hogy a másik kezét az összekulcsolt két kéz tetejére helyezte. Amikor egy beteghez beszélt, kezét az illetõ vállára tette, megérintette õket, amikor beszélgetett velük, sõt, volt, akivel táncolt is. Ezek után megfigyelte, hogy a betegek egymást is gyakrabban érintették meg, jobban reagáltak a zenére, gyakoribb lett a szemkontaktus, és csökkentek a hallucinációk; más szóval jobban reagáltak a többi emberre és a környezetükre is."
Megrendelhető: http://www.nyitottakadémia.hu/