Tegnap a Nürnbergi állatkertben voltunk. Ott fényképeztem ezeket:
A kis majom egy pillanatra sem hagyta el a mamája biztonságos testét. Amíg ott voltunk egyszer csak lefordult a mama keze közt , szopizott egyet, addig a mama magállt. Aztán vissza mászott és mentek tovább.
A fókák nagyon lenyűgöztek. A középső kicsi egész idő alatt szopizott, tehát elég hosszan. Az ő tejükről azt kell tudni, hogy extrémen magas a zsírtartalma -70%- (amíg a női tej zsírtartalma 1-12% között van napszak, babakor és a hátsótej-elsőtej arányától függően) ami lehetővé teszi a számukra a ritka szopikat, hogy eltudjanak menni vadászni. Amikor pedig jól laktak akkor az anyukájuk pocakján szundítottak egy jót.
Ezt pedig a Budapesti állatkert honlapjáról töltöttem le:
Érdemes összehasonlítani a tavaly januárban született gorilla kölyök egy évvel ezelőtti és mostani képeit: jól látszik ugyanis, hogy az akkor még egészen gyámoltalannak tűnő apróság milyen sokat fejlődött azóta.
A fejlődést persze nehéz grammban kifejezni, hiszen sem a születéskor, sem azóta nem tettük az állatot mérlegre. Ez ugyanis akkora beavatkozást jelentene a kölyök, az anyaállat és a csapat többi tagjának életébe, hogy több kárt okozna, mint amennyi hasznot hajtana. Így tehát a kicsi fejlődésének megítélésére az egy évvel ezelőtti és a mostani fényképek összevetése a legjobb módszer.
Ez önmagáért beszél. A képek megtekinthetők: http://www.zoobudapest.com/bongo-sokat-nott-egy-ev
Egy másik cikkben arról ír, hogy a gorilla bébik, nagyon törékenyek, ezért az elején állandóan rajtuk csimpaszkodnak és nem hagyják el a mamájukat a 5 ÉVES korukig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése