Megint nagy szünetet hagytam, melynek egyik oka hogy egyfolytában minden kórság elkap engem, Karácsony óta egyfolytában beteg vagyok. A másik pedig az, hogy azt a kis időt ami marad egy óriás projekt tervezésén és kivitelezésén munkálkodunk. Melynek neve a gyerekszoba játszthatóbbá tétele. Ez azt hiszem egy tőlem megszokott nyelv újító szó, az élet élhetőbbé tétele után szabadon. Azt hiszem ez illik a projektre a leginkább, mert célja, hogy a gyerekek igazán jól tudjanak benne játszani, akár velünk is :)
Ez a bejegyzést pedig Szilveszterre terveztem. Akkor szoktunk mi a férjemmel átgondolni az elmúlt évet. Jó számba venni mennyi minden történt, hisz aki sohasem néz vissza nem tudja honnan jött és milyen magasan van.
A szokásos technikáink pedig erre a következők:
- Fényképek
Én időrenbe szoktam a képeket elraktározni, így könnyű dolgunk van. A gyerekek is imádják nézegetni, hogy mennyi helyen voltunk és kivel is találkoztunk stb.
- Legpillanatok, legesemények
Egymásnak teszünk fel kérdéseket, hogy mi volt a legkedvesebb emlék, vagy a legbántóbb gesztus, a legemlékezetesebb mondat, legmeglepőbb találkozás.
Ezt szoktuk felírogatni egymásnak vagy csak spontán kocsiban pl. kérdezgetünk egymástól.
- Veszteség- nyereség vonal
Ez egy pszichológiai eszköz és az életvonallal szokták csinálni, hogy a megszületéstől mostanáig húzott vonalon, berajzoljuk -mértékük szerint- lefelé a veszteségeket, felfelé a nyereségeket amik értek és így lesz egy fajta rálátásunk. Nos ez működik egy évvel is. Számomra mindig érdekes az, hogy mennyi mindennel bővülünk egy esztendő alatt, de olyan természetes lesz, ezért örülök, amikor számba vehetem őket.
-Álmok, vágyak tervek
Ezután pedig ezekről mesélünk, hogy mindezek után, hogy ránéztünk a múlt évünkre, mit szeretnénk kezdeni az újban. Ezek nem ígéretek, fogadalmak, csak megadjuk az irányt saját magunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése