De haladjunk csak sorban! Eddig sohasem tapasztalt készülődés előzte meg az idei Mikulás napot nálunk. Nagy volt a készülődés, a gyerekekben pedig a várakozást. Régen abban egyeztünk meg a férjemmel, hogy a mikulásra kapnak a gyerekek nagyobb ajándékot, hogy a karácsony ne az ajándékról szóljon. Ehhez tartva magunkat a gyerekek lerajzolták a mikulásnak hogy mi a legnagyobb vágyuk. Marci egy távírányítós autót, virág egy konyhát vetett papírra. Ezeknek csináltunk közösen egy ládát, amiben a Mikulás megtalálhatja.
Aztán vártuk, de nem jött az éjszaka. Ugyanis nem készültünk el a konyhával reggelre. A szomszéd srác is kitette a cipőjét a gyerekek mellé, raktam neki bele általunk öntött csokit és egy virgácsot is. Azt ígérte hajnalban megy dolgozni, gondoltam akkor elviszi az ajándékát. De elaludt. Így majdnem lebuktunk, hogy neki hozott a gyerekeknek meg nem. Ez nagy feltörést okozott Marcinak. Óviból hazajövet várta őket az ajándék. Virág konyhájának készületéről egy másik posztban írok.
De ami a legnagyobb meglepetést okozta az, hogy a mikulás elhozta az első hóesést is hozzánk. Akkora pelyhekben esett, amilyet még sohasem láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése