A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kutatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kutatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 17., csütörtök

Valóban meg kell-e kezdeni a hozzátáplálást 6 hónapos kor előtt?



A La Leche Liga angliai szervezetének válasza a British Medical Journal című orvosi szaklapban 2011 januárjában megjelent cikkre, amely megkérdőjelezi a hozzátáplálás nem korábban, mint 6 hónapos korban való elkezdésére vonatkozó eddigi ajánlásokat



A La Leche Liga már több mint 50 éve nyújt információt és támogatást azoknak a szülőknek, akik szoptatni szeretnék gyermeküket. Munkája során osztja a WHO, az Egészségügyi Minisztérium és más mértékadó szervezetek azon nézeteit, miszerint a csecsemők optimális növekedését, fejlődését és egészségét az szolgálja legjobban, ha életük első 6 hónapjában kizárólag szopnak. Ezután pedig a szoptatást kiegészítve kapjanak a kisbabák megfelelő minőségű ételeket, hogy növekvő, változó táplálékigényüket kielégíthessék.


Amikor a WHO megalkotta ezt az ajánlást, mintegy 3000 csecsemőtáplálásra vonatkozó tanulmány átfogó elemzésére támaszkodott. A British Medical Journalban 2011. január 14-én közölt cikk, amely azt szorgalmazza, hogy a csecsemők hozzátáplálását már 6 hónapos koruk előtt kezdjék meg a szülők, nem egy új kutatásra épül, és nem is a jelenleg létező tanulmányok átfogó elemzésére. A négy szerző közül három kapcsolatban áll a bébiétel- és tápszergyártókkal.
Tudományos bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a szoptatás javítja mind a csecsemő, mind az édesanya egészségét rövid- és hosszútávon is. Csökkenti az olyan fertőzések kockázatát, mint a bélfertőzés, a felsőlégúti-, fül- vagy húgyúti fertőzések, főként pedig a kórházi kezelést igénylő megbetegedésekét - még az olyan fejlett országokban is, mint például az Egyesült Királyság. Csökken a cukorbetegség és az elhízás kockázata a gyermekeknél, a rákos megbetegedés valószínűsége az édesanyáknál, valamint kisebb az esély a szülés utáni depresszióra és a kisbabák elhanyagolására. A sertésinfluenza jelenlegi terjedését figyelembe véve fontos tudni, hogy a kizárólagos szoptatás csökkenti a csecsemő másodlagos fertőzéseknek való kitettségét, melyek pedig akár kórházi ellátást is szükségessé tehetnének.


A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a vashiányos vérszegénység kockázatát.
Az anyatejben minden olyan létfontosságú tápanyag megtalálható, amire egy csecsemőnek élete első, körülbelül hat hónapjában szüksége van. Nem tartalmaz túl sok vasat, mert nem kell, hogy tartalmazzon. Vastartalma azonban sokkal jobban hasznosul a csecsemő szervezetében, mint a tápszereké, gabonapépeké vagy egyéb, pótlásra használt táplálékoké. Az anyatejben megtalálható egy fehérje, amely megköt minden felesleges, a csecsemő szervezete által fel nem használt vasat, mivel a túl sok vas tápanyagául szolgál a bélrendszerben megtalálható kártékony baktériumoknak, melyek hasmenést/szorulást, vagy akár mikroszkopikus vérzést okozhatnak. A tápszerrel táplált kisbabák bélrendszerében túl magas lehet a vastartalom, ami ezeken a következményeken keresztül az összes vasbevitel csökkenéséhez vezet.



Ha egy csecsemő korábban kap az anyatejen kívül más táplálékot, mint amikor erre fel lenne készülve, vastartalékai lecsökkenhetnek. Néhány zöldség és gyümölcs összetevői hamarabb lekötik az emésztőrendszerbe jutó vasat, mint ahogy a szervezet hasznosítaná. Ezek az ételek általában vasszegények is, így valójában egy tápanyagszegényebb dologgal helyettesítik a tökéletes babatáplálékot, az anyatejet.



A szoptatott csecsemők jó vasellátását az segíti leginkább, ha az édesanyák a várandósság alatt igyekeznek vasban gazdag táplálékot fogyasztani, illetve ha a köldökzsinórt csak akkor vágják el, amikor már nem lüktet, ami a többlet vérmennyiség miatt szintén a kisbaba vaskészletét növeli.



A British Medical Journal szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a lisztérzékenység (cöliákia) kialakulásának kockázatát.



A lisztérzékenység kialakulása a bizonyos gabonafélékben megtalálható glutén étrendbe való korai bevezetésével hozható összefüggésbe. A glutén étrendbe való bevezetésének időzítésére vonatkozó jelenlegi kutatási eredmények még nem elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján ajánlást lehessen megfogalmazni, az a tanulmány pedig, amely a glutén 4 hónapos korban való bevezetését szorgalmazza, többek szerint igencsak kétségbevonható. Van viszont bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a cöliákia későbbi kialakulásának valószínűségét növeli, ha a csecsemő már nem szopik a glutén bevezetésének idején.



A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az ételallergiák előfordulását.




Egy kisbaba belső működése úgy van megtervezve, hogy akkorra álljon készen a szilárd táplálék fogadására, amikor a "külső működése" elég fejlett ahhoz, hogy önállóan egyen. Ha túl korán kínáljuk, automatikusan kitolja az ételt a szájából, hogy védje az emésztőrendszerét. A La Leche Liga arra biztatja az édesanyákat, hogy a hozzátáplálás megkezdésekor a kisbaba jelzéseire figyeljenek: önállóan fel tud-e már ülni a csecsemő, meg tudja-e fogni az ételt, saját szájába tudja-e tenni, meg tudja-e rágni félrenyelés nélkül. Mindez általában valamikor 6 hónapos kor körül következik be. A kisbaba emésztőrendszerének érettnek kell lennie a szilárd táplálék fogadására, hogy a bélcsatorna belső felszíne már akadályt képezzen az allergének (allergiát okozó anyagok) számára. Túl korai hozzátáplálásnál az allergének átjuthatnak a bélfalon, a véráramba jutva pedig a kisbaba szervezetét antitestek termelésére késztetik, ami olyan allergiás tünetek megjelenését eredményezheti, mint például az ekcéma.



Hat hónapos kor körül kezd a kisbaba a felnőttek szervezetéhez hasonlóan olyan enzimeket termelni, amelyek az ételek lebontásához, emésztéséhez kellenek. Ha azelőtt kap szilárd táplálékot, hogy készen állna az emésztőrendszere azok lebontására, az egyrészt problémákat okozhat a babapocakban, másrészt a bekerült tápanyagokat nem lesz képes teljes mértékben hasznosítani.



Jelenleg is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogy azokat a kisbabákat, akiknek a családjában van allergiás személy, megvédhetjük-e az allergia kialakulásától bizonyos tápanyagok korai bevezetésével. Ma azonban azt mondhatjuk, hogy a csecsemők többsége kisebb eséllyel lesz allergiás, ha csak 6 hónapos korban találkozik a hozzátáplálás során adott ételekkel.



A British Medical Journal cikke szerint a korai életkorban bevezetett új ízek hozzájárulnak ahhoz, hogy a kisbabák szívesebben fogadják a zöld levélzöldségek ízét, és későbbi életükben is egészségesebben táplálkozzanak.



Ez tisztán spekuláció. Az anyatej kiválóan felkészíti a csecsemőket a családi ételek ízvilágára, mivel annak íze az édesanya étrendjének megfelelően változik, vagyis már születésétől fogva számos különböző ízzel ismerteti meg a kisbabát. A kutatások inkább azt mutatják, hogy a tápszerrel táplált csecsemők kevésbé nyitottak az új ízekre a szoptatott babákkal összehasonlítva. Az, hogy egy kisbaba mit szeret enni, nagyon sok dologtól függ, és változik is növekedése során. Néhány édesanya azt tapasztalja, hogy a gyermeke által egyértelműen elutasított étel erőltetése negatív reakciót váltott ki, talán arra utalva, hogy a kisbabák ösztönösen tudják, mit ne egyenek. Ha egészséges és változatos ételekkel kínáljuk őket, a kisbabák általában megeszik mindazt, amire szükségük van.



A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az elhízásra való hajlamot.



Ez az állítás teljesen ellentmond azoknak a kutatásoknak, amelyek rámutatnak, hogy a szilárd táplálék korai bevezetése, főként a cukrozott ételek kínálása jelentősen hozzájárul a tömeges elhízáshoz, és a kisbabák túltáplálásához vezet. A szoptatás segíti a csecsemőket abban, hogy megtanulják saját étvágyukat, éhségüket igényük szerint kielégíteni, ami később, a szilárd táplálékok fogyasztásakor is elősegíti, hogy ne egyék túl magukat.



A La Leche Liga tisztában van azzal, hogy a nők eddig is számos, egymásnak ellentmondó tanáccsal és információval találkoztak a gyereknevelés, csecsemőgondozás terén, továbbá hogy a British Medical Journal cikke és az erre hivatkozó hírek zavart és aggodalmat okozhattak a szülőknek, akik szeretnék a legjobbat nyújtani gyermekeiknek. A kisbabák fejlődése mindig egyedi, a szülők leginkább mindig saját gyermekük jelzéseire, fejlődését mutató jeleire támaszkodhatnak a hozzátáplálás megkezdésekor, valamikor 6 hónapos kor táján.



Miközben fontosnak tartjuk, hogy az ajánlások mindig a lehető legjobb és legfrissebb tudományos alapra támaszkodjanak, és hogy azokat rendszeresen felülvizsgálják, kitartóan és folyamatosan azt valljuk, hogy az anyatej mindent tartalmaz, amire a csecsemőnek körülbelül féléves koráig szüksége van, és hogy nem éri meg korábban bevezetni más ételeket, mint ahogy a kisbaba készen állna rá.



Írta: Anna Burbidge, az Igazgatótanács elnöke, az LLLGB nevében

Fordította: Patik Réka



A La Leche Liga Magyarország mindenkinek szívesen nyújt információt és támogatást a szoptatással kapcsolatban. 1992 óta működik a La Leche League International tagszervezeteként. Ma 25 tanácsadó (pontos nevén La Leche Liga vezető) dolgozik Magyarországon önkéntesként, és 15 baba-mama csoport működik. A La Leche Liga vezetők olyan édesanyák, akik maguk is legalább egy évig szoptatták vagy éppen szoptatják gyermeküket, és átestek egy akkreditációs folyamaton. Tudják, hogy a szoptatás nem mindig könnyű, és hogy milyen nagy segítséget jelent már az is, ha akár csak beszélgetni lehet valakivel a felmerült problémákról, kérdésekről. A La Leche Liga vezetők telefonos és e-mailes tanácsadást nyújtanak, valamint személyesen is segítenek a baba-mama csoportokban, továbbá információs füzetek és szakkönyvek segítségével adnak tájékoztatást.

Elérhetőségük megtalálható a www.lll.hu oldal "Tanácsadás" menüpontjában.

.Posted by Picasa

2011. január 25., kedd

Távoli őseink gyereknevelési gyakorlata elősegíti gyermekeink erkölcsi fejlődését és együttérző-képességének növekedését

Távoli őseink gyereknevelési gyakorlata elősegíti gyermekeink erkölcsi fejlődését és együttérző-képességének növekedését


Találkozott-e valaha olyan óvodással, aki természetéből fakadóan együttérzőnek tűnt, és törődött mások érzéseivel? Aki együttműködő volt, és nemcsak a saját akaratának próbált érvényt szerezni? Nagy az esély rá, hogy ezt az óvodást szülei sokat tartották karjukban, hordozták, dédelgették, valószínűleg szoptatott baba volt, rendszeresen a szüleivel aludt, és gyakran teremtettek neki alkalmat arra, hogy a szabadban más gyerekek társaságában játsszon - ez szűrhető le a Notre Dame Egyetem kutatóinak legújabb eredményeiből.


A Notre Dame Egyetem pszichológia professzora, Darcia Narvaez által vezetett három kutatás is kapcsolatot mutat a vadászó-gyűjtögető társadalmakra (vagyis az emberiség történelmének mintegy 99%-ára) együttesen jellemző gyermekgondozási gyakorlat és a gyermekek jobb mentális egészsége, nagyobb empátiája, lelkiismeretük kifinomultabb fejlődése és magasabb intelligenciájuk közt.


"Kutatásunk azt mutatja, hogy erkölcsi érzékünk működésének gyökerei életünk kezdeti szakaszához nyúlnak vissza, a gyermekkorunkhoz, és függenek családunk illetve tágabb közösségünk érzelmi minőségétől" - mondja Narvaez, akinek szakterülete a gyermekek erkölcsi és jellemfejlődése.
A három tanulmány közt van egy háromévesek szüleinek nevelési gyakorlatára vonatkozó megfigyeléses vizsgálat, egy a nemzeti gyermekbántalmazást megelőző projekt eredményeit egyes gyermeknevelési stratégiákkal összevető longitudinális vizsgálat, valamint egy amerikai és kínai anyák nevelési gyakorlatát összevető összehasonlító vizsgálat. A longitudinális vizsgálat egy másik Notre Dame Egyetemi pszichológus, John Borkowski kutatási adatait elemzi, akinek szakterületét a gyermekbántalmazás és elhanyagolás fejlődésre gyakorolt hatása jelenti.


A világ más kutatóinak munkáival együtt Narvaez mindhárom kutatásának eredményeit is a Notre Dame októberi konferenciáján mutatják be, melynek címe "Az emberi természet és a korai tapasztalatok az evolúciós alkalmazkodás által meghatározott környezetben".


"Ahogyan ma ebben az országban gyermekeinket neveljük, az a mód egyre inkább megfosztja őket azoktól a dolgoktól, melyek lelki jólétet és erkölcsi érzéket eredményeznek" - mondja Narvaez.
Narvaez hat olyan jellegzetességet határoz meg, melyek távoli őseink számára megszokottak voltak:


1.Nagyon sok pozitív érintés (mint a verést kizáró nevelési módokban), emellett szinte folyamatos hordozás, ölelés, karban tartás.


2.A baba nyugtalanságára, sírására való azonnali reakció. Egy babát nem lehet "elrontani". Ez azt jelenti, hogy még azelőtt kielégíti a szülő gyermeke szükségleteit, mielőtt annak agyát a zaklatottság miatt elárasztanák a szervezetében termelődő mérgező vegyületek. "Az ilyen gyengéd, válaszkész gondozás nyugalomban tartja a gyermeki agyat azokban az években, amikor abban kialakul a személyiség, és a világ hívására adott válasz" - mondja Narvaez.


3.Szoptatás - ideális esetben 2-5 éves korig. A gyerekek immunrendszere nem alakul ki teljesen 6 éves korukig, az anyatej pedig biztosítja hozzá ezalatt a szükséges építőelemeket.


4.Több felnőtt gondviselő - a szülőkön kívül más olyan felnőttek jelenléte, akik szintén szeretik a gyermeket.


5.Szabad játék vegyes korösszetételű gyerektársaságban. Több tanulmány rámutat, hogy azok a gyerekek, akik nem játszanak eleget, hajlamosabbak a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra (ADHD) és más mentális problémákra.


6.Természetes szülés, mely biztosítja az anyák számára azt a hormonális lökést, ami hajtóerőt ad az újszülött gondozásához.


Narvaez szerint az Egyesült Államok mind a hat felsorolt jellegzetesség tekintetében folyamatosan romló képet mutat. Ahelyett, hogy szüleik karjában lennének, a mai babák sokkal több időt töltenek babahordozókban, autósülésekben és babakocsikban, mint régebben. Az édesanyáknak csak körülbelül 15%-a szoptatja egyéves gyermekét, a nagycsaládok felbomlanak, és 1970 óta drámaian csökkent a szabad játéknak az a mennyisége, melynek a szülők teret adnak.


"Mindennapossá váltak a káros tanácsokon alapuló nevelési megoldások és hiedelmek, mint például a tápszerhasználat, a gyerekek elkülönítése a gyerekszobákban, vagy az az elképzelés, hogy elrontjuk a babát, ha nyűgössége esetén hozzá sietünk" - mondja Narvaez.
Akár ezen modern eljárások, akár más hatások következménye, a kutatások szerint a mai amerikai gyerekek egészsége és jólléte alacsonyabb szinten van, mint 50 éve: járványszerűen terjed a szorongás és a depresszió a fiatalok közt; az agresszív viselkedés és a gyerekkori bűnözés egyre gyakoribb; az empátia, ami az együttérző és erkölcsös viselkedés fő pillére, egyre gyengébben mutatkozik meg a főiskolai hallgatóknál.


"Számomra mint az erkölcsi fejlődés kutatója számára mindez nagyon fontos jelenség" - mondja Narvaez - "Azok a gyerekek, akik nem kapják meg első életéveikben a megfelelő érzelmi nevelést, sokkal hajlamosabbak az én-központúságra. A gyengéd, válaszkész gondozást folytató családban nevelkedő gyerekekhez képest kevésbé állnak rendelkezésükre az együttérzéshez kapcsolódó érzelmek."




Fordította: Patik Réka




Forrás: University of Notre Dame. "Child Rearing Practices of Distant Ancestors Foster Morality, Compassion in Kids."

.A cikk eredetiben a http://www.szoptatasportal.hu/node/1502 -on található.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...