Nestlé bojkott

2011 október 31 és 2011 november 7.-e között tartózkodjunk a Nestlé termékek vásárlásától!
                                                       
A lényeg ennyi. Az ok pedig a következő: A Nestlé, mint a tápszer gyártásban éllovas cég -egyébként a többihez hasonlóan- inkorrekt marketingjével megtéveszti, sőt becsapja a vásárlót, akit -bedőlve ennek- jelentős hátrányok érnek. Hogy túl menjünk az általánosításon: A fejlődő országokban szívesen osztanak tápszer minta csomagot. Az ottaniaknak ez státusz szimbólumnak számít, hiszen csak az tudja megvenni a tápszert akinek van pénze. Amíg ezt adja a babájának a mama, addig mivel nem fogy a saját teje,az lecsökken és utána már tényleg kell a pótlás. Csak hogy ott nincsenek meg a megfelelő higiénés körülmények (szennyezett víz, fertőtlenítési lehetőség hiánya) arra hogy az előírtaknak megfelelően készítsék el a tápszert, ezért fertőzéshez és sokszor halálhoz vezet. Szándékosan nem a  biztonságos szót használtam, mert ugye sokszor előfordul akár Európában is, hogy maga a tápszer is szennyezett, az előállítási körülmények miatt.
Persze ez nem új keletű dolog. Már hetvenes években is konferenciákat hívtak össze annak érdekében, hogy megfékezzék a gyártók pénzéhesség vezérelte gátlástalanságát. Ezeken a konferenciákon csecsemőgyilkosoknak kiálltok ki a Tápszergyártó cégeket, hiszen több millió gyerek halála szárad a lelkükön. Maradjunk itt a mi házunk táján, nehogy azt mondhassuk "szegény Afrikai gyerekek, de itt ilyen nem fordulhat elő". Számba kell vennünk a tartós egészség kárósító hatást is. Mert az anyatejes babák esélye csökken számos betegségre, úgy a tápszerrel táplált társaiknak nagyobb kockázata van az allergiára, felnőttkori elhízásra, de sajnos még a rákos megbetegedésre, hogy csak néhányat emeljek ki a számtalanból. És persze vannak rövid távú hatások is, mint pl. az immunrendszer védtelensége, emiatt több a megbetegedés ill. súlyosabb a lefolyásuk. Az anyatej számos előnnyel jár, de inkább úgy fogalmazok ez a norma és minden más ennél rosszabb. Persze ezek köztudottak, csak nem hagyhattam ki hogy idekerüljenek a margóra.
Az  etikai kódex  1979-ben íródott, amely szabályozza az anyatej helyetesítésére szolgáló termékeket. Ezt sajnos ha az adott ország nem iktatja törvénybe (Magyarország is csak egy részét.), akkor nem kötelező betartania a forgalmazóknak.
Napjainkban már nem elég a sok hamis reklám, -mint például az ami az Aludj jól tápszereket reklámozza, hiszen ki ne akarná hogy jól aludjon a gyermeke- hogy azt sugallják, hogy a termékük ugyanolyan jó mint az anyatej, vagy a nagyon ötletesen kitalált és Magyarországon szinte kizárólagosan működő, gyerekorvosi és védőnő konferenciák szervezése, melyeken csúsztatott vagy hamis információk hangzanak el és aztán a résztvevők ezt szórják a mamák között, hanem van egy tuti ötlet is. Amerikában ugyanis elkezdtek szoptatási tanácsadókat kiképezni, akiket amikor felhívnak a mamák, elmondják, hogy a legjobb az anyatej, de ha elfogyna, melyik az a legjobb tápszer ami helyetesítheti.
Miért is éri meg mindez? 1996-ban Magyarországon 2 milliárd forintot zsebeltek be a forgalmazok az államilag támogatott tápszerek árából, amit a szülők kiegészítettek még egy milliárddal. És mindez csak az 1-es tehát a kezdő, orvos által felírt tápszer adatok, tehát "ha apuka leszaladt mert anyuka aggódik nem elég a tej" nincs benne és a nagyobb korban bevezetett termékek sem.
És itt jön a kérdés sokakban, hogy mi van azokkal akiknek nincs elég tejük. Igen van ilyen számukra találták ki a csecsemőtápszert (bár van más megoldás is). Ám az  ő számuk nagyjából 2%-a nőknek és nem az a 2005.ös adat mely szerint 1 millió hétszáz ezer doboz fogyott itthon. Ha valakiben felmerül, vagy felhívják a figyelmét arra hogy tápszert adjon a babájának először beszélje át a körülményeket egy hozzáértő és független szakemberrel, melynek listáját megtalálhatja a http://www.lll.hu/telefon vagy a www.ibclc.hu oldalakon.
Tehát ez elvi kérdés számomra, hogy kerülöm a Nestlé termékeket az év egész napján, mert nem akarom a pénzemmel támogatni azt a céget aki ilyen tisztességtelen marketinget használ.  Ha egyet értesz kerüld te is és hívd fel erre mások figyelmét is!

Ha azt gondolod, hogy Te csak csokit és kakaót veszel tőlük, nézd meg a listát a gabonapelyhekről, maggiról és a nescaféról.

Olvashatsz még a bojkottról itt és angolul pedig itt
Egyéb cikkek az érintett témákról
Anyatej előnyei
Tápszer hatásai szoptatott csecsemőknél


Felhasznált irodalom:
2005-ös adatok
A kódex rövid összefoglalója
A kódex bevezetésének háttere
Üvegbe zárva, kiadja Szoptatásért Magyar Egyesület

sIKER történet

 Van szerencsém kapcsolatban lenni egy ikres családdal, akiknek a szoptatásban és a hordozókendő kötésben segítek. Az anyuka -akit szintén Orsinak hívnak- már várandóssága ideje alatt sem volt kétsége afelől, hogy tudja majd mind a két babáját szoptatni. És ez így is lett, minden pótlás nélkül sikeresen szopiznak a lányok és híznak is szépen. Azért írom meg mert nagyon nagy élmény számomra, hogy segíthetek nekik. és büszkélkedni vele, hogy milyen ügyesen vették a nehézségeket, amiket ők nem is annak éltek meg.

Egyszerre is felkötöttük a lányokat az apukájukra, bár ezt csak vészhelyzetekre jó megoldás, alapvetően a külön kötést ajánljuk. Ez egy rugalmas kendő, ami a kis súlyukat még jól tartja (együtt alig haladták meg az 5 kilót)

Szeretik a kendőt, el is aludtak benne. Olyan nagyon cukik, ugye?

Miért nem sírnak az afrikai babák?

Kenyában és Elefántcsontparton nőttem fel. Tizenöt éves korom óta élek az Egyesült Királyságban. Azt azonban mindig is tudtam, hogy gyermekeimet (ha majd egyszer lesznek) otthon, Kenyában szeretném felnevelni. És igen, feltételeztem, hogy lesznek gyermekeim. Modern afrikai nőként, két egyetemi diplomával, negyedik generációs dolgozó nőként – viszont, ami a gyermekeket illeti, abban továbbra is tipikus afrikai nő maradtam.
Nagy-Britanniában kezdtem meg várandósságomat. Az a vágy, hogy szülőföldemen szüljek, olyan erős volt, hogy 5 hónapon belül eladtam a praxisomat, új céget alapítottam, és átköltöztem. A legtöbb brit várandós anyához hasonlóan én is faltam a gyermekekről és nevelésről szóló könyveket. (Később a nagymamám megjegyezte, hogy a babák nem olvasnak könyveket, és az egyedüli dolog, amit tennem kell az, hogy a saját gyermekemet „olvassam”). Többször is azt olvastam, hogy az afrikai gyerekek kevesebbet sírnak, mint az európaiak. Nagyon kíváncsivá tett, hogy miért.
Amikor hazatértem, megfigyeltem az anyákat és gyermekeiket. Mindenhol ott voltak, kivéve a legkisebbeket hat hetes korukig, ők általában otthon maradtak. Az első, amire felfigyeltem, az volt, hogy bár mindenhol jelen vannak, mégis nagyon nehéz kenyai kisbabát „látni”. Általában hihetetlenül bebugyolálják őket még mielőtt az édesanyja (néha édesapja) magára köti. Még a nagyobb, háton hordott babákat is nagy takaróval védik az időjárás viszontagságai ellen. A csomag az anyaméhet mintázza. A csecsemők szó szerint be vannak bábozódva a környező világ stressz-hatásai elől, amibe belépni készülnek.
A második megfigyelésem kulturális jellegű volt. Az Egyesült Királyságban az a feltételezés, hogy a kisbabák sírnak. Kenyában ennek pont az ellenkezője igaz. Azt feltételezik, hogy a kisbabák nem sírnak. Ha mégis – akkor valami rettenetesen rossznak kellett történnie; amit azonnal meg kell oldani. Az angol sógornőm ezt találóan így összegezte: „Itt az emberek nem szeretnek gyereksírást hallani, ugye?”
Mindez akkor nyert igazán értelmet, amikor megszültem és meglátogatott a falusi nagymamám. Az igazat megvallva, az én babám elég sokat sírt. Elkeseredetten és fáradtan, néha elfelejtettem mindent, amit valaha is olvastam és együtt sírtunk. A nagymamám számára a megoldás nagyon egyszerű volt „Nyonyo” (Szoptasd meg). Ez volt a válasza minden egyes nyikkanásra.
Volt, hogy nedves volt a pelenka, vagy azért sírt, mert leraktam, vagy büfiznie kellett, de legfőképpen egész egyszerűen csak mellen szeretett volna lenni – akár azért, mert enni szeretett volna, akár azért, mert megnyugvást keresett. Az idő nagy részében már magamon hordoztam és együtt aludtunk, ez tulajdonképpen csak természetes kibővítése volt annak, amit amúgy is csináltunk.
Hirtelen megtanultam, mi az afrikai gyermekek boldog nyugalmának nem túl bonyolult titka. A kielégített igények egyszerű összjátéka, miközben tökéletesen megfeledkezem arról az erőfeszítésről, hogy tudjam, hogy az adott pillanatban mi történik. A végeredmény az lett, hogy a kisbabám sokat szopott; sokkal többet, mint ami bármely könyvből kiolvasható, és a legszigorúbb táplálási előírásoknál legalább ötször gyakrabban.
A negyedik hónap táján, amikor a városi anyák nagy része elkezdi bevezetni a szilárd táplálékot az ajánlások alapján, az én kislányom visszatért újszülöttkori szokásaihoz, és minden órában szopni szeretett volna. Ez engem tökéletesen sokkolt. Az elmúlt hónapok alatt ugyanis az étkezések közötti idő szép lassan megnőtt, sőt, időnként már pacienseket is fogadtam anélkül, hogy csöpögött volna a tejem, vagy a lányom dadusa megszakított volna, hogy a kicsi inni kér.
Az anya-baba csoportba járó legtöbb anya, már szorgalmasan elkezdte a hozzátáplálást rizzsel és az összes érintett szakember, akinek bármi köze is volt a gyermekeinkhez – az orvosok, sőt még a dúlák is, azt mondták, hogy ez így van rendben. Az anyának is szüksége van pihenésre. Dicsértek minket, hogy csodálatos teljesítményt értünk el azzal, hogy 4 hónapos korig kizárólag szoptattunk, és biztosítottak a felől, hogy a gyermekeinkkel minden a legnagyobb rendben lesz. Nekem valami mégsem stimmelt, és tétovázva bár, de megpróbáltam összekeverni papaját (Kenyában a hozzátápláláshoz használt tipikus gyümölcs) lefejt anyatejjel, megkínáltam vele a kislányomat, de ő elutasította.
Így hát hívtam a nagymamámat. Kacagva kérdezte, hogy újból könyveket kezdtem-e olvasni. Majd elmagyarázta, hogy a szoptatás nem lineáris. „Majd ő megmondja neked, ha már készen lesz arra, hogy ételt egyen, és a teste is szólni fog.”
„Mit fogok csinálni addig?” kérdeztem izgatottan.
„Ugyanazt, amit eddig is, rendszeresen nyonyo (szoptass).” Így hát az életem lassult le, és úgy éreztem magam, mintha újból várandós lennék. Miközben a sorstársaim élvezték, hogy amióta elkezdték a hozzátáplálást rizzsel, és folyamatosan vezetik be az újabb ételeket, a gyermekük tovább alszik, én óránként-kétóránként együtt ébredtem a kislányommal, és nappal pedig magyarázkodtam a pácienseimnek, hogy a munkába történő visszatérésem nem a tervek szerint alakul.

Csaknem egy héttel az előtt, hogy a kislányom öt hónapos lett, Nagy-Britanniába utaztunk egy esküvőre, valamint azért is, hogy bemutassuk őt rokonaiknak és barátainknak. Mivel kevés egyéb kötelezettségem volt, nem volt nehéz tartani az etetési ritmusát. Annak ellenére, hogy idegen emberek kínos pillantásait kellett elviseljem, nem voltam képes a szoptatásra kijelölt nyilvános helyeket használni. (a legtöbb kijelölt szoptató szoba mellékhelyiség volt, nem tudtam rávenni magam, hogy ezt használjam).
Azok az emberek, akikkel a lagziban egy asztalnál ültünk megjegyezték: „ Nagyon békés a kisbabája – de túl sokat iszik.” Csöndben maradtam. Egy másik hölgy megjegyezte: „Tényleg, valahol olvastam, hogy az afrikai gyerekek nem sokat sírnak.” Nem tudtam türtőztetni a nevetést.
Nagyanyám szelíd bölcsesség:
1. Ajánld fel a melled minden egyes pillanatban, hogy a baba nyugtalan – akkor is, ha éppen most etetted meg őt.
2. Aludjatok együtt. Sokszor még azelőtt kínálhatod neki a melled, mielőtt teljesen felébredne. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsabban visszaaludj, és sokkal kipihentebb leszel.
3. Mindig legyen veled az ágyadnál egy palack meleg víz, hogy inni tudjál és folyhasson a tej.
4. A szoptatást elsődleges feladatodként értelmezd, (legfőképp a fejlődési ugrások idején). Engedd meg a körülötted lévőknek, hogy megtegyenek érted mindent, amit csak tudnak. Nagyon kevés olyan dolog van, ami nem várhat.
5. A saját babádat olvasd, ne könyveket. A szoptatás nem lineáris – megy fel és le, valamikor pedig körbe. A saját gyermeked igényeinek Te vagy a legnagyobb szakértője.



J. Claire K. Niala

magyar fordítást a babafalva.hu oldalon található teljes egészében

[InCultureParent: http://www.incultureparent.com/2010/12/why-african-babies-dont-cry/]

Valóban meg kell-e kezdeni a hozzátáplálást 6 hónapos kor előtt?

A La Leche Liga angliai szervezetének válasza a British Medical Journal című orvosi szaklapban 2011 januárjában megjelent cikkre, amely megkérdőjelezi a hozzátáplálás nem korábban, mint 6 hónapos korban való elkezdésére vonatkozó eddigi ajánlásokat



A La Leche Liga már több mint 50 éve nyújt információt és támogatást azoknak a szülőknek, akik szoptatni szeretnék gyermeküket. Munkája során osztja a WHO, az Egészségügyi Minisztérium és más mértékadó szervezetek azon nézeteit, miszerint a csecsemők optimális növekedését, fejlődését és egészségét az szolgálja legjobban, ha életük első 6 hónapjában kizárólag szopnak. Ezután pedig a szoptatást kiegészítve kapjanak a kisbabák megfelelő minőségű ételeket, hogy növekvő, változó táplálékigényüket kielégíthessék.


Amikor a WHO megalkotta ezt az ajánlást, mintegy 3000 csecsemőtáplálásra vonatkozó tanulmány átfogó elemzésére támaszkodott. A British Medical Journalban 2011. január 14-én közölt cikk, amely azt szorgalmazza, hogy a csecsemők hozzátáplálását már 6 hónapos koruk előtt kezdjék meg a szülők, nem egy új kutatásra épül, és nem is a jelenleg létező tanulmányok átfogó elemzésére. A négy szerző közül három kapcsolatban áll a bébiétel- és tápszergyártókkal.
Tudományos bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a szoptatás javítja mind a csecsemő, mind az édesanya egészségét rövid- és hosszútávon is. Csökkenti az olyan fertőzések kockázatát, mint a bélfertőzés, a felsőlégúti-, fül- vagy húgyúti fertőzések, főként pedig a kórházi kezelést igénylő megbetegedésekét - még az olyan fejlett országokban is, mint például az Egyesült Királyság. Csökken a cukorbetegség és az elhízás kockázata a gyermekeknél, a rákos megbetegedés valószínűsége az édesanyáknál, valamint kisebb az esély a szülés utáni depresszióra és a kisbabák elhanyagolására. A sertésinfluenza jelenlegi terjedését figyelembe véve fontos tudni, hogy a kizárólagos szoptatás csökkenti a csecsemő másodlagos fertőzéseknek való kitettségét, melyek pedig akár kórházi ellátást is szükségessé tehetnének.


A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a vashiányos vérszegénység kockázatát.
Az anyatejben minden olyan létfontosságú tápanyag megtalálható, amire egy csecsemőnek élete első, körülbelül hat hónapjában szüksége van. Nem tartalmaz túl sok vasat, mert nem kell, hogy tartalmazzon. Vastartalma azonban sokkal jobban hasznosul a csecsemő szervezetében, mint a tápszereké, gabonapépeké vagy egyéb, pótlásra használt táplálékoké. Az anyatejben megtalálható egy fehérje, amely megköt minden felesleges, a csecsemő szervezete által fel nem használt vasat, mivel a túl sok vas tápanyagául szolgál a bélrendszerben megtalálható kártékony baktériumoknak, melyek hasmenést/szorulást, vagy akár mikroszkopikus vérzést okozhatnak. A tápszerrel táplált kisbabák bélrendszerében túl magas lehet a vastartalom, ami ezeken a következményeken keresztül az összes vasbevitel csökkenéséhez vezet.



Ha egy csecsemő korábban kap az anyatejen kívül más táplálékot, mint amikor erre fel lenne készülve, vastartalékai lecsökkenhetnek. Néhány zöldség és gyümölcs összetevői hamarabb lekötik az emésztőrendszerbe jutó vasat, mint ahogy a szervezet hasznosítaná. Ezek az ételek általában vasszegények is, így valójában egy tápanyagszegényebb dologgal helyettesítik a tökéletes babatáplálékot, az anyatejet.



A szoptatott csecsemők jó vasellátását az segíti leginkább, ha az édesanyák a várandósság alatt igyekeznek vasban gazdag táplálékot fogyasztani, illetve ha a köldökzsinórt csak akkor vágják el, amikor már nem lüktet, ami a többlet vérmennyiség miatt szintén a kisbaba vaskészletét növeli.



A British Medical Journal szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a lisztérzékenység (cöliákia) kialakulásának kockázatát.



A lisztérzékenység kialakulása a bizonyos gabonafélékben megtalálható glutén étrendbe való korai bevezetésével hozható összefüggésbe. A glutén étrendbe való bevezetésének időzítésére vonatkozó jelenlegi kutatási eredmények még nem elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján ajánlást lehessen megfogalmazni, az a tanulmány pedig, amely a glutén 4 hónapos korban való bevezetését szorgalmazza, többek szerint igencsak kétségbevonható. Van viszont bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a cöliákia későbbi kialakulásának valószínűségét növeli, ha a csecsemő már nem szopik a glutén bevezetésének idején.



A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az ételallergiák előfordulását.




Egy kisbaba belső működése úgy van megtervezve, hogy akkorra álljon készen a szilárd táplálék fogadására, amikor a "külső működése" elég fejlett ahhoz, hogy önállóan egyen. Ha túl korán kínáljuk, automatikusan kitolja az ételt a szájából, hogy védje az emésztőrendszerét. A La Leche Liga arra biztatja az édesanyákat, hogy a hozzátáplálás megkezdésekor a kisbaba jelzéseire figyeljenek: önállóan fel tud-e már ülni a csecsemő, meg tudja-e fogni az ételt, saját szájába tudja-e tenni, meg tudja-e rágni félrenyelés nélkül. Mindez általában valamikor 6 hónapos kor körül következik be. A kisbaba emésztőrendszerének érettnek kell lennie a szilárd táplálék fogadására, hogy a bélcsatorna belső felszíne már akadályt képezzen az allergének (allergiát okozó anyagok) számára. Túl korai hozzátáplálásnál az allergének átjuthatnak a bélfalon, a véráramba jutva pedig a kisbaba szervezetét antitestek termelésére késztetik, ami olyan allergiás tünetek megjelenését eredményezheti, mint például az ekcéma.



Hat hónapos kor körül kezd a kisbaba a felnőttek szervezetéhez hasonlóan olyan enzimeket termelni, amelyek az ételek lebontásához, emésztéséhez kellenek. Ha azelőtt kap szilárd táplálékot, hogy készen állna az emésztőrendszere azok lebontására, az egyrészt problémákat okozhat a babapocakban, másrészt a bekerült tápanyagokat nem lesz képes teljes mértékben hasznosítani.



Jelenleg is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogy azokat a kisbabákat, akiknek a családjában van allergiás személy, megvédhetjük-e az allergia kialakulásától bizonyos tápanyagok korai bevezetésével. Ma azonban azt mondhatjuk, hogy a csecsemők többsége kisebb eséllyel lesz allergiás, ha csak 6 hónapos korban találkozik a hozzátáplálás során adott ételekkel.



A British Medical Journal cikke szerint a korai életkorban bevezetett új ízek hozzájárulnak ahhoz, hogy a kisbabák szívesebben fogadják a zöld levélzöldségek ízét, és későbbi életükben is egészségesebben táplálkozzanak.



Ez tisztán spekuláció. Az anyatej kiválóan felkészíti a csecsemőket a családi ételek ízvilágára, mivel annak íze az édesanya étrendjének megfelelően változik, vagyis már születésétől fogva számos különböző ízzel ismerteti meg a kisbabát. A kutatások inkább azt mutatják, hogy a tápszerrel táplált csecsemők kevésbé nyitottak az új ízekre a szoptatott babákkal összehasonlítva. Az, hogy egy kisbaba mit szeret enni, nagyon sok dologtól függ, és változik is növekedése során. Néhány édesanya azt tapasztalja, hogy a gyermeke által egyértelműen elutasított étel erőltetése negatív reakciót váltott ki, talán arra utalva, hogy a kisbabák ösztönösen tudják, mit ne egyenek. Ha egészséges és változatos ételekkel kínáljuk őket, a kisbabák általában megeszik mindazt, amire szükségük van.



A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az elhízásra való hajlamot.



Ez az állítás teljesen ellentmond azoknak a kutatásoknak, amelyek rámutatnak, hogy a szilárd táplálék korai bevezetése, főként a cukrozott ételek kínálása jelentősen hozzájárul a tömeges elhízáshoz, és a kisbabák túltáplálásához vezet. A szoptatás segíti a csecsemőket abban, hogy megtanulják saját étvágyukat, éhségüket igényük szerint kielégíteni, ami később, a szilárd táplálékok fogyasztásakor is elősegíti, hogy ne egyék túl magukat.



A La Leche Liga tisztában van azzal, hogy a nők eddig is számos, egymásnak ellentmondó tanáccsal és információval találkoztak a gyereknevelés, csecsemőgondozás terén, továbbá hogy a British Medical Journal cikke és az erre hivatkozó hírek zavart és aggodalmat okozhattak a szülőknek, akik szeretnék a legjobbat nyújtani gyermekeiknek. A kisbabák fejlődése mindig egyedi, a szülők leginkább mindig saját gyermekük jelzéseire, fejlődését mutató jeleire támaszkodhatnak a hozzátáplálás megkezdésekor, valamikor 6 hónapos kor táján.



Miközben fontosnak tartjuk, hogy az ajánlások mindig a lehető legjobb és legfrissebb tudományos alapra támaszkodjanak, és hogy azokat rendszeresen felülvizsgálják, kitartóan és folyamatosan azt valljuk, hogy az anyatej mindent tartalmaz, amire a csecsemőnek körülbelül féléves koráig szüksége van, és hogy nem éri meg korábban bevezetni más ételeket, mint ahogy a kisbaba készen állna rá.



Írta: Anna Burbidge, az Igazgatótanács elnöke, az LLLGB nevében

Fordította: Patik Réka



A La Leche Liga Magyarország mindenkinek szívesen nyújt információt és támogatást a szoptatással kapcsolatban. 1992 óta működik a La Leche League International tagszervezeteként. Ma 25 tanácsadó (pontos nevén La Leche Liga vezető) dolgozik Magyarországon önkéntesként, és 15 baba-mama csoport működik. A La Leche Liga vezetők olyan édesanyák, akik maguk is legalább egy évig szoptatták vagy éppen szoptatják gyermeküket, és átestek egy akkreditációs folyamaton. Tudják, hogy a szoptatás nem mindig könnyű, és hogy milyen nagy segítséget jelent már az is, ha akár csak beszélgetni lehet valakivel a felmerült problémákról, kérdésekről. A La Leche Liga vezetők telefonos és e-mailes tanácsadást nyújtanak, valamint személyesen is segítenek a baba-mama csoportokban, továbbá információs füzetek és szakkönyvek segítségével adnak tájékoztatást.

Elérhetőségük megtalálható a www.lll.hu oldal "Tanácsadás" menüpontjában.

.

A SZTNB tagjai elhatárolódnak a keksz ajánlásától

Sajtóközlemény, 2011. február 15. – A "Szoptatásért" Magyar Egyesület és a La Leche Liga Magyarország Egyesület – mint a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság (SZTNB) tagjai – elhatárolódnak az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) által összehívott szakmai testület ajánlásától, amely a gluténnak a csecsemők étrendjébe történő bevezetésével kapcsolatban jelent meg nemrég, mivel azt nem tartják tudományosan megalapozottnak.
"Szoptatásért” Magyar Egyesület honlapján szakirodalmi összefoglaló olvasható a glutén szoptatott csecsemők étrendjébe történő bevezetésével kapcsolatban.


Az ajánlás, az elhatárolódás és az ezt alátámasztó kutatási eredmény összefoglalása ide kattintva olvasható a Liga honlapján.

Blogajánló

W. Ungvári Renáta blogját olvasgatom mostanában nagy kedvvel. SZól szoptatásról, neki mint nagy tapasztalatú és tudású szoptatási szakembernek írt, gyakori kérdések megválaszolásáról és a saját 4 gyermekes családjának nem éppem egyszerű hétköznapjairól. Az előbbit a tőle megszokott pontossággal és körültekintéssel az utóbbit pedig megannyi humorral tálalja. Feldobja a hangulatom és utat mutat hogy a sokszor nehéz három gyerekes létnél is vannak nagyobb feladatok, amit kellő humorral, önironiával és önvizsgálattal, sokkal könnyebb elviselni. Jó olvasást!
Íme a blog:
http://www.babaszoba.hu/services/naplok/view/probarepules/W_Ungvary_Renata_Probarepules

Dőlj hátra és szoptass!

Ez így nagyon egyszerűen hangzik. Aki már érezte azt újszülött gyermekét fogva, hogy "na, most kellene úgy ügyesen mellre tenni, ahogy láttam/olvastam/mesélték, te jó ég!", vagy aki a kisbabáját várva készül gondolatban az első szoptatásra, most lehet, hogy furcsállja a címet: eddig mintha ezzel nem találkozott volna.
Valóban, ez egy viszonylag új megközelítés, pontosabban egy ősrégi, ösztönös anyai viselkedés újkeletű megerősítése. Pedig mintha a világ néha arról akarná meggyőzni az anyákat, hogy nem bízhatnak saját megérzéseikben, ösztöneikben [1] - mégis működnek ezek a mechanizmusok, és az utóbbi években egy angol bába alaposan vizsgálni kezdte, hogyan lehet ezeket előcsalogatni anyából és babából egyaránt a szoptatás sikere érdekében.

Itt nézheted meg a képeket

Ellazult testhelyzet
A "dőlj hátra és szoptass" módszer lényege, hogy az édesanya nem egyenesen ülve, nem az oldalán vagy a hátán fekve szoptat, hanem olyan kényelmes, félig hátradőlt testhelyzetben, amelyben teljes teste alátámasztást kap, főként a nyaka és a válla [2]. Ebben a testhelyzetben fekteti magára a kisbabáját úgy, hogy a baba feje a melle közelébe kerüljön - más szóval elérhetővé teszi a mellét a csecsemő számára. A pici hason fekszik, nem annyira kinyújtózva, inkább magzatpózhoz hasonlóan. (Suzanne Colson bába, az angolul laid-back breastfeeding-nek vagy biological nurturing-nek nevezett módszer "keresztanyjának" és kutatójának honlapján egy sorozatnyi szép fotó segít megvilágítani a lényeget.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az anya kényelemben van, és ebben az ellazult állapotban könnyebb annak felfogni a szoptatást, ami: a mindennapi élet egyik tevékenységének, ami ideális esetben nem kíván feszültséget, erőlködést, csak egy könnyed, egyszerű hozzáállást. A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az édesanyák nem követnek egy lépésről lépésre előírt mozdulatsort, hogy mellre tegyék csecsemőjüket, sokkal inkább az történik, hogy a baba maga találja meg a mellet. Ahogyan a baba érésével, növekedésével párhuzamosan minden egyéb hétköznapi tevékenységnél is tesszük, a szoptatásnál is támogatjuk, segítjük gyermekünket a korának megfelelően önálló cselekvésben. Ez nagy segítség a babának test- és térérzékelése fejlődésében. Ha nehézsége támad, például a saját öklét szopja a mell közelében, az anya segít, ha nem adódik probléma, akkor pedig magától boldogul. Az, hogy magától találja meg a mellet a baba, feltehetően a mellbimbó kisebesedésének kockázatát is csökkenti [2].



A "dőlj hátra és szoptass" módszer reflexeken és öröklött viselkedésen alapul. Ha sikerül megnyitni az utat ezen reflexek előtt, a kisbabák szopni kezdenek. A babát emellett nem kell tartani, nincs nyomás az újszülött hátán, nyakán, az anyának pedig egyik vagy mindkét keze szabad. Ebben a testhelyzetben az édesanyák természetesen és észrevétlenül engednek utat a szükséges reflexeknek, és nem kell megtanulniuk, hogyan kell pontosan szoptatni. Az édesanyáknak nem kell ehhez különösebb segítség, csak amire egyébként is szükségük van: támogatásra, és annak ismeretére, melyek a kisbabájuknak azok a jelzései, amelyek arra utalnak, hogy a pici szopni szeretne.
A reflexeket maga a testhelyzet váltja ki, így ha a szülést követő első nap során, rendszeresen 2-3 órákat az édesanyán töltő újszülött nem kezd el szopni, érdemes lehet orvos véleményét kérni [2]. A laza anyai testhelyzet és az anya teste felé forduló, azzal szorosan érintkező csecsemő kapcsolata, reflexeket aktiváló "illeszkedése" akkor is működik, amikor a baba alszik, vagy félálomban van, ilyenkor is képesek a kisbabák rátalálni az anyamellre. Amikor az anya szabadon maradt kezével segíti a babát, a talp, lábfej simogatásával, paskolásával önkéntelenül is a száj és a nyelv szopást segítő reflexeit váltja ki [4].

A hagyományos testhelyzetek jelentősége
Suzanne Colson kutatásában 40 édesanya szoptatási gyakorlatát vizsgálták a szülést követő egy hónapban [3] [4]. Közülük külső tanács vagy javaslat nélkül 21 édesanya egyenesen ülve, 17 hátradőlve szoptatott, egy teljesen hanyatt, egy pedig az oldalán fekve - minden anyuka kereste a saját magának és csecsemőjének legmegfelelőbb helyzetet. Bár sokakban felmerül, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszer felülírhatja a korábban ismert testhelyzetek, vagyis a bölcsőtartás, a kereszttartás, a hónaljtartás és a fekve szoptatás alkalmazását [3] [4], erről valójában nincs szó.
A szoptatást támogató eddigi útmutatások, technikák bizonyítottan emelték a szoptató édesanyák arányát, nincs okunk azt gondolni, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszernek fel kellene váltania az eddigi gyakorlatot [5]. A friss kutatásokból azonban jól látszik, hogy a szülés utáni időszakban, illetve nehezen mellretehető, mellet elutasító kisbabáknál mennyire jótékony hatású lehet ez az új irányzat. Alátámasztja továbbá a bőrkontaktus eddig is ismert jelentőségét.
Lehetnek viszont olyan helyzetek, amikor kifejezetten előnyösek a jól meghatározott, leellenőrizhető jellegzetességekkel bíró szoptatási testhelyzetek, amelyeknél a jó mellretétel jegyei világosan körülírhatóak [5] [6]. Ezek az eddig használt módszerek irányt mutatnak az édesanyáknak abban, hogy milyen az, amikor megfelelően működik a szoptatás, és amikor elkerülhetőek a leggyakoribb szoptatási nehézségek (pl. kisebesedett mellbimbó) mint a korai elválasztás elsődleges okai. Természetesen semmi nem tekintendő előírásnak, és nincs egyetlen legjobb út. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem megvalósítható a "dőlj hátra és szoptass" módszer, ilyenkor előnyös, ha másképp is tud szoptatni egy édesanya. A "dőlj hátra és szoptass" helyet kaphat azon eszközök között, melyek révén az édesanyák mindig az adott körülményekhez igazíthatják szoptatási megoldásaikat.
A szülés után
A szülés utáni percekben, ha lehetőség van a szoptatásra, az édesanyák valószínűleg nem valamelyik hagyományos testhelyzetben teszik mellre újszülött kisbabájukat. Hasonló lehet a helyzet például császármetszés után egy keskeny kórházi ágyon, vagy ha kevés a segítség, a mozgás pedig nehéz. A "dőlj hátra és szoptass" módszer jóleső megnyugvást jelenthet ilyenkor - így is lehet, így is sikerülhet. Nézzük meg mozzanatról mozzanatra, mi történik ilyenkor!
A baba az édesanyján fekszik, hassal a mama hasán, egy takaró alatt, ha szükséges [6]. Az újdonsült édesanya kényelmét szolgálhatja néhány párna, vagy megemelt ágy, hogy ne teljesen hanyatt feküdjön, de ne is egyenesen üljön - csak enyhén hátradőlve. Meg is érkeztünk a lényeghez! A gravitáció most a baba egész testét az édesanyjáéhoz illeszti, miközben az anya karjai szabadon maradnak, hogy simogassa, bátorítsa a picit. Először nem is kell ennél többet tenni: csak találni egy egész testünknek kényelmes testhelyzetet, amikor fejünk, nyakunk, vállunk, testünk megtámasztást kap, és összebújni a babával, akinek szintén az egész testét támasztjuk mi magunk, vagy a párnák, takarók.
Lehet, hogy az újszülött rögtön elkezdi keresni a mellet, de az is lehet, hogy még nem birkózott meg a kinti világ újdonságaival. Ha nehéz út áll mögötte, lehet, hogy először csak sír, mintha elmesélné, mi történt vele. Ahogy az édesanya is elsuttoghatja neki a saját történetét, miközben megölelgeti, simogatja, megpuszilgatja, ezzel nyugtatva a babát. Miután a baba magához tér a méhből a kinti világba való utazásból, valamikor az élete első órájában eszébe fog jutni a szop(iz)ás. Lehet, hogy szopó mozgásokat végez a szájával, a nyála folyik, vagy az öklét tuszkolja a szájába, esetleg nyalogatja a kezét. Egy idő után talán felemeli a fejét, és arcával "kopácsol" anyukája mellkasán. Az édesanya segíthet neki közelebb jutni a mellhez. Amikor a baba arca a mellbimbó közelébe kerül, a baba megemeli a fejét, nagyra nyitja a száját, rákap a mellre és szopni kezd.
(Előfordulhat, hogy szeretnénk a baba önálló képességeinek teret adni, de a hátradőlt testhelyzetet nem szeretjük. A módszer egy változata segíthet. Ha tehát a csecsemőnek vagy az édesanyának inkább ülve kényelmes a szoptatás, így is lehet lehetőséget adni a babának az önálló szopizásra [6]. Érdemes fedetlen mellkassal, melltartó nélkül - például elől nyitható ruhában, ingben, kardigánban, fürdőköpenyben - próbálkozni. A babát felülről pelenkáig vetkőztessük le! Kicsit hátradőlünk, de nem annyira, mint a "dőlj hátra és szoptass" módszernél. A kisbabát függőleges helyzetben a mellkasunknak támasztjuk úgy, hogy felénk nézzen, fejével az állunk alatt. Most pedig figyeljük a jelzéseit! Ha szopni szeretne, valószínűleg a fejével keresgélni kezd, bólogatva halad lefelé, a mellet keresve. Tartsuk őt stabilan, ha nagyon hevesen, gyorsan mozdulna, segítsük bátran a picit abban, amit csinál, bárhogy, ahogy megfelelőnek tűnik! Amint az arca vagy az orra hozzáér a mellbimbóhoz, valószínűleg nagyra nyitja a száját, és bekapja a mellet.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszer előnyei

Összefoglalásként következnek az előnyök, melyek abban is segíthetnek, hogy eldöntsük, a mi stílusunk-e ez a testhelyzet. Ha vonzónak tűnnek az alábbi gondolatok, a "dőlj hátra és szoptass" bizonyára tetszeni fog, de akkor is érdemes lehet próbálkozni vele, ha már sok mindent kipróbáltunk, és még mindig problémákba ütközünk a szoptatás során. (Az eddigi tapasztalatok szerint segíthet egyes kisebesedéssel járó esetekben vagy szopási sztrájknál is.)

Teljes cikk: http://www.lll.hu/
Összeállította: Patik Réka

Az apa szerepe a szoptatásban

A cikket férfiként, Jarold T. Johnson Jr. szoptatási tanácsadó és szülés körüli segítő irta. Arról ír, hogy ezekben a minőségeiben gyakran keresik meg azzal akérdéssel, hogy mi csinálhat egy apa az újszülött körül. Én is azt tapasztalom, hogy az apák sokszor kirekesztve érzik magukat és nem találják a helyüket új családjukban.
Nekem nagyon nagy segítség volt a férjem, amikor a hormonok változása és új szerepem bizonytalansága közepette, minden addig tanult és hallott információt feledve estem kétségbe, amikor találkoztam néhány gyakorlati problámval. Ekkor férjem higgadtan, gyakorlatiasan állt mellettem, hogy túl legyek a pánikon. Sok helyen az apa feladata a fürdetés, hogy ő is be tudjon kapcsolódni. Azt is hallottam már, hogy azért jó a cumisüveges táplálás, mert azt az apa is etetheti a babát. A cikkben nagyon konkrétan leírja az írója, hogy milyen konkrét, fontos feladatokat láthat el az apa a szoptatás körül is. Íme:


Mint laktációs (szoptatási) tanácsadót és szüléssegítőt, aki emellett hét gyönyörű gyermek apja, gyakran keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy mi a véleményem az apák szerepéről a szoptatásban. Azt kérdezik tőlem, hogy mi az apák szerepe a szoptatásban? Mit tud tenni egy apa? Mit akar tenni? Mit várhatunk el tőle? És ami a legfontosabb, hogyan tanítsuk meg nekik a szoptatást?
Cikk folytatása