A férjemtől kapott virág, jól tükrözi a tavaszi nap próbálkozásait. Még erőtlenek a színei, de illata már van és olyan jó gyönyörködni benne :)
2011. február 9., szerda
Egy kis tavasz
A férjemtől kapott virág, jól tükrözi a tavaszi nap próbálkozásait. Még erőtlenek a színei, de illata már van és olyan jó gyönyörködni benne :)
2011. február 8., kedd
Farsangi jelmez III. sheriff
Mióta Marci megtudta, hogy farsang lesz, nagyjából minden percben mást talál ki. Akart esőfelhő lenni, kígyó na és persze a szokványos batman és pókember is. Azt gondoltam, hogy gyorsan összeütök valamit az itthoni tárházból, hogy belebújva majd eldönthesse. Az első ilyen ruha a sheriff.
Ehhez csak egy mellényt kellett szabnom. Fekete polárból vágtam egy téglalapot, melynek szélessége a hát szélessége + mellkas rész (én úgy csináltam, hogy nem egészen ért össze) hosszúsága pedig értelem szerűen a válltól a derék részig.
-Hát a pisztolyod nincs?
De van- válaszolta Marci, majd lazán előkapta a kezét a zsebéből, tűzlőállásba és továbbment. :)
Az alábbi képnek a következő címet adnám:
Héj bratyó, csak füttyencs egyet ha kellek.
Tavasztündér jelmez
Virágnak egy ligthos "jelmezt gondolotam a farsangra. Mivel imádja a csajos dolgokat és a királykisasszonyokat meg a miegymást az gondoltam, ha nem is egy ilyen nagy szabású dologba kezdek, de valami hozzáillőbe. Ezért egy tavasztündér fátyolt varrtam gyorsan délután. Egy fehér gumira felvarrtam a zöld tüll két rétegben összeráncolva a hátsófelére. Majd a készen vásárolt filc virágokat és hozzájuk egy vagy két zöld filc levelet öltöttem a gumi elejére nagyjábóli takarásban. Ruhát még kitalálom hozzá (csak a sajátjaiból szerintem) amit feldobok még további virágokkal és egy csajos varázspálcával. :)
2011. február 7., hétfő
Apa a profi
A múlt héten szülőire kellett mennem, a férjem bevállalta a 3 gyerkőcőt. Siettem haza, hogy hogyan boldogulnak.Bár biztam benne, erre nem szmítottam:
Csend van, Simi apja hátán, aki nyújtófával a kézében süteményhez nyújtja a tésztát.
Elővett egy Stahl könyvet (előtérben látható) és kiválasztotta a diós rudakat és neki állt. De mivel én nem szeretem a diót, azt mandulára cserélte. Ez nekem egy karácsonyi ajándékkal ért fel.
A recept:
5 dkg puha vajat, 10 dkg darált dióval, 10 dkg cukorral kkanál örölt fahéjjal összekeverünk és fél deci narancslével kidolgozzuk (férjem citromlével csinálta, mert nem volt itthon narancs).
A tésztához 25 dkg lisztet, 1 ek sütőporral, 1 ek cukorral egy csipet sóval elkeverjük és fél deci olajjal és 2 dl tejjel gyors mozdulatokkal jól kigyúrjuk. Lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtjuk és egyenletesen megkenjük a diós masszával. 5x10 cm-es csíkokat vágunk és összecsavarva tesszük a tepsibe. Tojássárgájával megkenjük és előmelegített sütőbe tesszük 200 fokra 10-15 percre.
A végerdmény, pedig nagyon finom, de inkább frissen finom.
Elővett egy Stahl könyvet (előtérben látható) és kiválasztotta a diós rudakat és neki állt. De mivel én nem szeretem a diót, azt mandulára cserélte. Ez nekem egy karácsonyi ajándékkal ért fel.
A recept:
5 dkg puha vajat, 10 dkg darált dióval, 10 dkg cukorral kkanál örölt fahéjjal összekeverünk és fél deci narancslével kidolgozzuk (férjem citromlével csinálta, mert nem volt itthon narancs).
A tésztához 25 dkg lisztet, 1 ek sütőporral, 1 ek cukorral egy csipet sóval elkeverjük és fél deci olajjal és 2 dl tejjel gyors mozdulatokkal jól kigyúrjuk. Lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtjuk és egyenletesen megkenjük a diós masszával. 5x10 cm-es csíkokat vágunk és összecsavarva tesszük a tepsibe. Tojássárgájával megkenjük és előmelegített sütőbe tesszük 200 fokra 10-15 percre.
2011. február 5., szombat
Farsangi jelmez I. (maci)
Itt a farsangi mulatságok beöltözések ideje. Íme egy egyszerű maci jelmez. Ezt egy barna szörmés kezeslábasból alakítottam át. Varrtam egy csukját fülekkel rá, egy két méhecskét filcből és egy szeretem a mézet felíratú mézes csuprot, na és édes farkincát a hátuljára.
2011. február 2., szerda
Blogajánló
W. Ungvári Renáta blogját olvasgatom mostanában nagy kedvvel. SZól szoptatásról, neki mint nagy tapasztalatú és tudású szoptatási szakembernek írt, gyakori kérdések megválaszolásáról és a saját 4 gyermekes családjának nem éppem egyszerű hétköznapjairól. Az előbbit a tőle megszokott pontossággal és körültekintéssel az utóbbit pedig megannyi humorral tálalja. Feldobja a hangulatom és utat mutat hogy a sokszor nehéz három gyerekes létnél is vannak nagyobb feladatok, amit kellő humorral, önironiával és önvizsgálattal, sokkal könnyebb elviselni. Jó olvasást!
Íme a blog:
http://www.babaszoba.hu/services/naplok/view/probarepules/W_Ungvary_Renata_Probarepules
Íme a blog:
http://www.babaszoba.hu/services/naplok/view/probarepules/W_Ungvary_Renata_Probarepules
2011. február 1., kedd
Dőlj hátra és szoptass!
Ez így nagyon egyszerűen hangzik. Aki már érezte azt újszülött gyermekét fogva, hogy "na, most kellene úgy ügyesen mellre tenni, ahogy láttam/olvastam/mesélték, te jó ég!", vagy aki a kisbabáját várva készül gondolatban az első szoptatásra, most lehet, hogy furcsállja a címet: eddig mintha ezzel nem találkozott volna.
Valóban, ez egy viszonylag új megközelítés, pontosabban egy ősrégi, ösztönös anyai viselkedés újkeletű megerősítése. Pedig mintha a világ néha arról akarná meggyőzni az anyákat, hogy nem bízhatnak saját megérzéseikben, ösztöneikben [1] - mégis működnek ezek a mechanizmusok, és az utóbbi években egy angol bába alaposan vizsgálni kezdte, hogyan lehet ezeket előcsalogatni anyából és babából egyaránt a szoptatás sikere érdekében.
Itt nézheted meg a képeket
Ellazult testhelyzet
A "dőlj hátra és szoptass" módszer lényege, hogy az édesanya nem egyenesen ülve, nem az oldalán vagy a hátán fekve szoptat, hanem olyan kényelmes, félig hátradőlt testhelyzetben, amelyben teljes teste alátámasztást kap, főként a nyaka és a válla [2]. Ebben a testhelyzetben fekteti magára a kisbabáját úgy, hogy a baba feje a melle közelébe kerüljön - más szóval elérhetővé teszi a mellét a csecsemő számára. A pici hason fekszik, nem annyira kinyújtózva, inkább magzatpózhoz hasonlóan. (Suzanne Colson bába, az angolul laid-back breastfeeding-nek vagy biological nurturing-nek nevezett módszer "keresztanyjának" és kutatójának honlapján egy sorozatnyi szép fotó segít megvilágítani a lényeget.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az anya kényelemben van, és ebben az ellazult állapotban könnyebb annak felfogni a szoptatást, ami: a mindennapi élet egyik tevékenységének, ami ideális esetben nem kíván feszültséget, erőlködést, csak egy könnyed, egyszerű hozzáállást. A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az édesanyák nem követnek egy lépésről lépésre előírt mozdulatsort, hogy mellre tegyék csecsemőjüket, sokkal inkább az történik, hogy a baba maga találja meg a mellet. Ahogyan a baba érésével, növekedésével párhuzamosan minden egyéb hétköznapi tevékenységnél is tesszük, a szoptatásnál is támogatjuk, segítjük gyermekünket a korának megfelelően önálló cselekvésben. Ez nagy segítség a babának test- és térérzékelése fejlődésében. Ha nehézsége támad, például a saját öklét szopja a mell közelében, az anya segít, ha nem adódik probléma, akkor pedig magától boldogul. Az, hogy magától találja meg a mellet a baba, feltehetően a mellbimbó kisebesedésének kockázatát is csökkenti [2].
A "dőlj hátra és szoptass" módszer reflexeken és öröklött viselkedésen alapul. Ha sikerül megnyitni az utat ezen reflexek előtt, a kisbabák szopni kezdenek. A babát emellett nem kell tartani, nincs nyomás az újszülött hátán, nyakán, az anyának pedig egyik vagy mindkét keze szabad. Ebben a testhelyzetben az édesanyák természetesen és észrevétlenül engednek utat a szükséges reflexeknek, és nem kell megtanulniuk, hogyan kell pontosan szoptatni. Az édesanyáknak nem kell ehhez különösebb segítség, csak amire egyébként is szükségük van: támogatásra, és annak ismeretére, melyek a kisbabájuknak azok a jelzései, amelyek arra utalnak, hogy a pici szopni szeretne.
A reflexeket maga a testhelyzet váltja ki, így ha a szülést követő első nap során, rendszeresen 2-3 órákat az édesanyán töltő újszülött nem kezd el szopni, érdemes lehet orvos véleményét kérni [2]. A laza anyai testhelyzet és az anya teste felé forduló, azzal szorosan érintkező csecsemő kapcsolata, reflexeket aktiváló "illeszkedése" akkor is működik, amikor a baba alszik, vagy félálomban van, ilyenkor is képesek a kisbabák rátalálni az anyamellre. Amikor az anya szabadon maradt kezével segíti a babát, a talp, lábfej simogatásával, paskolásával önkéntelenül is a száj és a nyelv szopást segítő reflexeit váltja ki [4].
A hagyományos testhelyzetek jelentősége
Suzanne Colson kutatásában 40 édesanya szoptatási gyakorlatát vizsgálták a szülést követő egy hónapban [3] [4]. Közülük külső tanács vagy javaslat nélkül 21 édesanya egyenesen ülve, 17 hátradőlve szoptatott, egy teljesen hanyatt, egy pedig az oldalán fekve - minden anyuka kereste a saját magának és csecsemőjének legmegfelelőbb helyzetet. Bár sokakban felmerül, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszer felülírhatja a korábban ismert testhelyzetek, vagyis a bölcsőtartás, a kereszttartás, a hónaljtartás és a fekve szoptatás alkalmazását [3] [4], erről valójában nincs szó.
A szoptatást támogató eddigi útmutatások, technikák bizonyítottan emelték a szoptató édesanyák arányát, nincs okunk azt gondolni, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszernek fel kellene váltania az eddigi gyakorlatot [5]. A friss kutatásokból azonban jól látszik, hogy a szülés utáni időszakban, illetve nehezen mellretehető, mellet elutasító kisbabáknál mennyire jótékony hatású lehet ez az új irányzat. Alátámasztja továbbá a bőrkontaktus eddig is ismert jelentőségét.
Lehetnek viszont olyan helyzetek, amikor kifejezetten előnyösek a jól meghatározott, leellenőrizhető jellegzetességekkel bíró szoptatási testhelyzetek, amelyeknél a jó mellretétel jegyei világosan körülírhatóak [5] [6]. Ezek az eddig használt módszerek irányt mutatnak az édesanyáknak abban, hogy milyen az, amikor megfelelően működik a szoptatás, és amikor elkerülhetőek a leggyakoribb szoptatási nehézségek (pl. kisebesedett mellbimbó) mint a korai elválasztás elsődleges okai. Természetesen semmi nem tekintendő előírásnak, és nincs egyetlen legjobb út. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem megvalósítható a "dőlj hátra és szoptass" módszer, ilyenkor előnyös, ha másképp is tud szoptatni egy édesanya. A "dőlj hátra és szoptass" helyet kaphat azon eszközök között, melyek révén az édesanyák mindig az adott körülményekhez igazíthatják szoptatási megoldásaikat.
A szülés után
A szülés utáni percekben, ha lehetőség van a szoptatásra, az édesanyák valószínűleg nem valamelyik hagyományos testhelyzetben teszik mellre újszülött kisbabájukat. Hasonló lehet a helyzet például császármetszés után egy keskeny kórházi ágyon, vagy ha kevés a segítség, a mozgás pedig nehéz. A "dőlj hátra és szoptass" módszer jóleső megnyugvást jelenthet ilyenkor - így is lehet, így is sikerülhet. Nézzük meg mozzanatról mozzanatra, mi történik ilyenkor!
A baba az édesanyján fekszik, hassal a mama hasán, egy takaró alatt, ha szükséges [6]. Az újdonsült édesanya kényelmét szolgálhatja néhány párna, vagy megemelt ágy, hogy ne teljesen hanyatt feküdjön, de ne is egyenesen üljön - csak enyhén hátradőlve. Meg is érkeztünk a lényeghez! A gravitáció most a baba egész testét az édesanyjáéhoz illeszti, miközben az anya karjai szabadon maradnak, hogy simogassa, bátorítsa a picit. Először nem is kell ennél többet tenni: csak találni egy egész testünknek kényelmes testhelyzetet, amikor fejünk, nyakunk, vállunk, testünk megtámasztást kap, és összebújni a babával, akinek szintén az egész testét támasztjuk mi magunk, vagy a párnák, takarók.
Lehet, hogy az újszülött rögtön elkezdi keresni a mellet, de az is lehet, hogy még nem birkózott meg a kinti világ újdonságaival. Ha nehéz út áll mögötte, lehet, hogy először csak sír, mintha elmesélné, mi történt vele. Ahogy az édesanya is elsuttoghatja neki a saját történetét, miközben megölelgeti, simogatja, megpuszilgatja, ezzel nyugtatva a babát. Miután a baba magához tér a méhből a kinti világba való utazásból, valamikor az élete első órájában eszébe fog jutni a szop(iz)ás. Lehet, hogy szopó mozgásokat végez a szájával, a nyála folyik, vagy az öklét tuszkolja a szájába, esetleg nyalogatja a kezét. Egy idő után talán felemeli a fejét, és arcával "kopácsol" anyukája mellkasán. Az édesanya segíthet neki közelebb jutni a mellhez. Amikor a baba arca a mellbimbó közelébe kerül, a baba megemeli a fejét, nagyra nyitja a száját, rákap a mellre és szopni kezd.
(Előfordulhat, hogy szeretnénk a baba önálló képességeinek teret adni, de a hátradőlt testhelyzetet nem szeretjük. A módszer egy változata segíthet. Ha tehát a csecsemőnek vagy az édesanyának inkább ülve kényelmes a szoptatás, így is lehet lehetőséget adni a babának az önálló szopizásra [6]. Érdemes fedetlen mellkassal, melltartó nélkül - például elől nyitható ruhában, ingben, kardigánban, fürdőköpenyben - próbálkozni. A babát felülről pelenkáig vetkőztessük le! Kicsit hátradőlünk, de nem annyira, mint a "dőlj hátra és szoptass" módszernél. A kisbabát függőleges helyzetben a mellkasunknak támasztjuk úgy, hogy felénk nézzen, fejével az állunk alatt. Most pedig figyeljük a jelzéseit! Ha szopni szeretne, valószínűleg a fejével keresgélni kezd, bólogatva halad lefelé, a mellet keresve. Tartsuk őt stabilan, ha nagyon hevesen, gyorsan mozdulna, segítsük bátran a picit abban, amit csinál, bárhogy, ahogy megfelelőnek tűnik! Amint az arca vagy az orra hozzáér a mellbimbóhoz, valószínűleg nagyra nyitja a száját, és bekapja a mellet.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszer előnyei
Összefoglalásként következnek az előnyök, melyek abban is segíthetnek, hogy eldöntsük, a mi stílusunk-e ez a testhelyzet. Ha vonzónak tűnnek az alábbi gondolatok, a "dőlj hátra és szoptass" bizonyára tetszeni fog, de akkor is érdemes lehet próbálkozni vele, ha már sok mindent kipróbáltunk, és még mindig problémákba ütközünk a szoptatás során. (Az eddigi tapasztalatok szerint segíthet egyes kisebesedéssel járó esetekben vagy szopási sztrájknál is.)
Teljes cikk: http://www.lll.hu/
Összeállította: Patik Réka
Valóban, ez egy viszonylag új megközelítés, pontosabban egy ősrégi, ösztönös anyai viselkedés újkeletű megerősítése. Pedig mintha a világ néha arról akarná meggyőzni az anyákat, hogy nem bízhatnak saját megérzéseikben, ösztöneikben [1] - mégis működnek ezek a mechanizmusok, és az utóbbi években egy angol bába alaposan vizsgálni kezdte, hogyan lehet ezeket előcsalogatni anyából és babából egyaránt a szoptatás sikere érdekében.
Itt nézheted meg a képeket
Ellazult testhelyzet
A "dőlj hátra és szoptass" módszer lényege, hogy az édesanya nem egyenesen ülve, nem az oldalán vagy a hátán fekve szoptat, hanem olyan kényelmes, félig hátradőlt testhelyzetben, amelyben teljes teste alátámasztást kap, főként a nyaka és a válla [2]. Ebben a testhelyzetben fekteti magára a kisbabáját úgy, hogy a baba feje a melle közelébe kerüljön - más szóval elérhetővé teszi a mellét a csecsemő számára. A pici hason fekszik, nem annyira kinyújtózva, inkább magzatpózhoz hasonlóan. (Suzanne Colson bába, az angolul laid-back breastfeeding-nek vagy biological nurturing-nek nevezett módszer "keresztanyjának" és kutatójának honlapján egy sorozatnyi szép fotó segít megvilágítani a lényeget.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az anya kényelemben van, és ebben az ellazult állapotban könnyebb annak felfogni a szoptatást, ami: a mindennapi élet egyik tevékenységének, ami ideális esetben nem kíván feszültséget, erőlködést, csak egy könnyed, egyszerű hozzáállást. A "dőlj hátra és szoptass" módszernél az édesanyák nem követnek egy lépésről lépésre előírt mozdulatsort, hogy mellre tegyék csecsemőjüket, sokkal inkább az történik, hogy a baba maga találja meg a mellet. Ahogyan a baba érésével, növekedésével párhuzamosan minden egyéb hétköznapi tevékenységnél is tesszük, a szoptatásnál is támogatjuk, segítjük gyermekünket a korának megfelelően önálló cselekvésben. Ez nagy segítség a babának test- és térérzékelése fejlődésében. Ha nehézsége támad, például a saját öklét szopja a mell közelében, az anya segít, ha nem adódik probléma, akkor pedig magától boldogul. Az, hogy magától találja meg a mellet a baba, feltehetően a mellbimbó kisebesedésének kockázatát is csökkenti [2].
A "dőlj hátra és szoptass" módszer reflexeken és öröklött viselkedésen alapul. Ha sikerül megnyitni az utat ezen reflexek előtt, a kisbabák szopni kezdenek. A babát emellett nem kell tartani, nincs nyomás az újszülött hátán, nyakán, az anyának pedig egyik vagy mindkét keze szabad. Ebben a testhelyzetben az édesanyák természetesen és észrevétlenül engednek utat a szükséges reflexeknek, és nem kell megtanulniuk, hogyan kell pontosan szoptatni. Az édesanyáknak nem kell ehhez különösebb segítség, csak amire egyébként is szükségük van: támogatásra, és annak ismeretére, melyek a kisbabájuknak azok a jelzései, amelyek arra utalnak, hogy a pici szopni szeretne.
A reflexeket maga a testhelyzet váltja ki, így ha a szülést követő első nap során, rendszeresen 2-3 órákat az édesanyán töltő újszülött nem kezd el szopni, érdemes lehet orvos véleményét kérni [2]. A laza anyai testhelyzet és az anya teste felé forduló, azzal szorosan érintkező csecsemő kapcsolata, reflexeket aktiváló "illeszkedése" akkor is működik, amikor a baba alszik, vagy félálomban van, ilyenkor is képesek a kisbabák rátalálni az anyamellre. Amikor az anya szabadon maradt kezével segíti a babát, a talp, lábfej simogatásával, paskolásával önkéntelenül is a száj és a nyelv szopást segítő reflexeit váltja ki [4].
A hagyományos testhelyzetek jelentősége
Suzanne Colson kutatásában 40 édesanya szoptatási gyakorlatát vizsgálták a szülést követő egy hónapban [3] [4]. Közülük külső tanács vagy javaslat nélkül 21 édesanya egyenesen ülve, 17 hátradőlve szoptatott, egy teljesen hanyatt, egy pedig az oldalán fekve - minden anyuka kereste a saját magának és csecsemőjének legmegfelelőbb helyzetet. Bár sokakban felmerül, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszer felülírhatja a korábban ismert testhelyzetek, vagyis a bölcsőtartás, a kereszttartás, a hónaljtartás és a fekve szoptatás alkalmazását [3] [4], erről valójában nincs szó.
A szoptatást támogató eddigi útmutatások, technikák bizonyítottan emelték a szoptató édesanyák arányát, nincs okunk azt gondolni, hogy a "dőlj hátra és szoptass" módszernek fel kellene váltania az eddigi gyakorlatot [5]. A friss kutatásokból azonban jól látszik, hogy a szülés utáni időszakban, illetve nehezen mellretehető, mellet elutasító kisbabáknál mennyire jótékony hatású lehet ez az új irányzat. Alátámasztja továbbá a bőrkontaktus eddig is ismert jelentőségét.
Lehetnek viszont olyan helyzetek, amikor kifejezetten előnyösek a jól meghatározott, leellenőrizhető jellegzetességekkel bíró szoptatási testhelyzetek, amelyeknél a jó mellretétel jegyei világosan körülírhatóak [5] [6]. Ezek az eddig használt módszerek irányt mutatnak az édesanyáknak abban, hogy milyen az, amikor megfelelően működik a szoptatás, és amikor elkerülhetőek a leggyakoribb szoptatási nehézségek (pl. kisebesedett mellbimbó) mint a korai elválasztás elsődleges okai. Természetesen semmi nem tekintendő előírásnak, és nincs egyetlen legjobb út. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem megvalósítható a "dőlj hátra és szoptass" módszer, ilyenkor előnyös, ha másképp is tud szoptatni egy édesanya. A "dőlj hátra és szoptass" helyet kaphat azon eszközök között, melyek révén az édesanyák mindig az adott körülményekhez igazíthatják szoptatási megoldásaikat.
A szülés után
A szülés utáni percekben, ha lehetőség van a szoptatásra, az édesanyák valószínűleg nem valamelyik hagyományos testhelyzetben teszik mellre újszülött kisbabájukat. Hasonló lehet a helyzet például császármetszés után egy keskeny kórházi ágyon, vagy ha kevés a segítség, a mozgás pedig nehéz. A "dőlj hátra és szoptass" módszer jóleső megnyugvást jelenthet ilyenkor - így is lehet, így is sikerülhet. Nézzük meg mozzanatról mozzanatra, mi történik ilyenkor!
A baba az édesanyján fekszik, hassal a mama hasán, egy takaró alatt, ha szükséges [6]. Az újdonsült édesanya kényelmét szolgálhatja néhány párna, vagy megemelt ágy, hogy ne teljesen hanyatt feküdjön, de ne is egyenesen üljön - csak enyhén hátradőlve. Meg is érkeztünk a lényeghez! A gravitáció most a baba egész testét az édesanyjáéhoz illeszti, miközben az anya karjai szabadon maradnak, hogy simogassa, bátorítsa a picit. Először nem is kell ennél többet tenni: csak találni egy egész testünknek kényelmes testhelyzetet, amikor fejünk, nyakunk, vállunk, testünk megtámasztást kap, és összebújni a babával, akinek szintén az egész testét támasztjuk mi magunk, vagy a párnák, takarók.
Lehet, hogy az újszülött rögtön elkezdi keresni a mellet, de az is lehet, hogy még nem birkózott meg a kinti világ újdonságaival. Ha nehéz út áll mögötte, lehet, hogy először csak sír, mintha elmesélné, mi történt vele. Ahogy az édesanya is elsuttoghatja neki a saját történetét, miközben megölelgeti, simogatja, megpuszilgatja, ezzel nyugtatva a babát. Miután a baba magához tér a méhből a kinti világba való utazásból, valamikor az élete első órájában eszébe fog jutni a szop(iz)ás. Lehet, hogy szopó mozgásokat végez a szájával, a nyála folyik, vagy az öklét tuszkolja a szájába, esetleg nyalogatja a kezét. Egy idő után talán felemeli a fejét, és arcával "kopácsol" anyukája mellkasán. Az édesanya segíthet neki közelebb jutni a mellhez. Amikor a baba arca a mellbimbó közelébe kerül, a baba megemeli a fejét, nagyra nyitja a száját, rákap a mellre és szopni kezd.
(Előfordulhat, hogy szeretnénk a baba önálló képességeinek teret adni, de a hátradőlt testhelyzetet nem szeretjük. A módszer egy változata segíthet. Ha tehát a csecsemőnek vagy az édesanyának inkább ülve kényelmes a szoptatás, így is lehet lehetőséget adni a babának az önálló szopizásra [6]. Érdemes fedetlen mellkassal, melltartó nélkül - például elől nyitható ruhában, ingben, kardigánban, fürdőköpenyben - próbálkozni. A babát felülről pelenkáig vetkőztessük le! Kicsit hátradőlünk, de nem annyira, mint a "dőlj hátra és szoptass" módszernél. A kisbabát függőleges helyzetben a mellkasunknak támasztjuk úgy, hogy felénk nézzen, fejével az állunk alatt. Most pedig figyeljük a jelzéseit! Ha szopni szeretne, valószínűleg a fejével keresgélni kezd, bólogatva halad lefelé, a mellet keresve. Tartsuk őt stabilan, ha nagyon hevesen, gyorsan mozdulna, segítsük bátran a picit abban, amit csinál, bárhogy, ahogy megfelelőnek tűnik! Amint az arca vagy az orra hozzáér a mellbimbóhoz, valószínűleg nagyra nyitja a száját, és bekapja a mellet.)
A "dőlj hátra és szoptass" módszer előnyei
Összefoglalásként következnek az előnyök, melyek abban is segíthetnek, hogy eldöntsük, a mi stílusunk-e ez a testhelyzet. Ha vonzónak tűnnek az alábbi gondolatok, a "dőlj hátra és szoptass" bizonyára tetszeni fog, de akkor is érdemes lehet próbálkozni vele, ha már sok mindent kipróbáltunk, és még mindig problémákba ütközünk a szoptatás során. (Az eddigi tapasztalatok szerint segíthet egyes kisebesedéssel járó esetekben vagy szopási sztrájknál is.)
Teljes cikk: http://www.lll.hu/
Összeállította: Patik Réka
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
