A hétvégén, anyák napja volt, ami nekem kiskorom óta egy nem szeretett esemény, mert én is szeretném átölelni az anyukám, felköszönteni, de már nem tudom.
Mostanában nagyon sokszor jön szembe velem a halál, a veszteség. A kultúránkból szinte egészen kivesztek az búcsú szertartások, szinte tabu lett a halálról írni, beszélni. A gyász az elengedés egy folyamat, ami minden veszteségnél végbe megy, akár egy szerettünk elvesztéséről, akár egy álmunk be nem teljesedéséről szól.
A múltkor összeszedtem egy pár ötletet, hogy hogyan is lehet ezt a folyamatot egy kicsit könnyíteni. Merjünk szomorúak lenni, sírni, ettől nem leszünk gyengék. Aztán pedig keressük meg körülöttünk, hogy melyek azok a dolgok, amikben ott van ő.
- Ha valamit nem tudtunk elmondani vagy elbúcsúzni, akkor leírhatjuk egy levélbe, rákötjük egy héliumos lufira és útnak engedjük. Jó módja annak, hogy a bennünk rekedt, ki nem mondott gondolatok, érzések kijöjjenek. Olyanok, amik talán még meg sem fogalmazódtak konkrétan.
-Ha nem babáról van szó, akkor csinálhatunk neki egy "életrajzot". Írjuk le milyen fontos történések, helyszínek, emberek voltak az életében, pár jellemző történettel, rá jellemző szófordulattal, a világnézetéből egy egy szeletkét. Ehhez rendezhetünk gyűjtést a családban barátok között.
Mivel olyan régen nincs már velem Édesanyám (5 éves korom óta) nem is tudom már igazán milyen is volt ő. Sok mindenre emlékszem, a hangjára, ahogy mesélt nekem, beszélgettünk, énekelte nekem a reggeli ébresztőt és az esti altatót. Sok mindenben hasonlítunk. Sok mindent ugyanúgy csinálok mint ő, nem tudatosan és csak utána veszem észre. De azt hogy milyen ember volt, milyen tulajdonságai voltak nem tudom, mert mindig gyerekként néztem rá. Ezért azt terveztem ,hogy csinálok egy olyan albumot is amiben azt gyűjtöm, össze hogy a barátjai, családunk hogy emlékszik rá.
- Csináljunk különleges fénykép albumot (srapbook) az emlékére, ahol a rá, vagy a kapcsolatunkra jellemző pillanatok képeit leírásokkal tehetjük megfoghatóbbá és díszíthetjük a hangulatnak megfelelően. Kis személyes tárgyakat is csempészhetünk az oldalra. (utána nézhetsz a www.scrapbook.hu oldalon a technikának. a képet is innen másoltam)
- Anyukámnak szeretnék csinálni egy ládikát, ahová összegyűjtöm a rám maradt használati tárgyaiból egy párat, levelekkel, fényképekkel, verseivel. Majd azt előszedegetve tudok elmerülni a rá emlékezésben.
- Nálunk kezdenek a család hagyományaiba beékelődni azok a napok is a különleges napok közé amikor a hozzátartozóinkra emlékezünk, de nem szomorúan, hanem ahogy emlékeinkben élnek, a maguk valójukban. Pl az anyukám szülinapján mindig valami olyan különleges sütit sütök, amit ő csinált régen, a papám szülinapján, augusztusban görögdinnyét eszünk (mert ez volt a kedvence) és persze közben felidézzük kedvenc történeteiket róluk a gyerekekkel.
- A fájdalom néha nem önthető szavakba. Bizonyos művészi tevékenységek oldhatják bennünk a kimondhatatlant. Keressünk olyan dalt vagy verset, ami elmondja helyettünk. Olyat ami amikor hallgatjuk, úgy érezzük, hogy az író tudja mit érezünk. Próbáljuk lefesteni a hangulatot, vagy egy közös emléket.
- Van még egy merész tervem, vágyam. Szeretnék egy kis kopjafát faragni anyukámnak és a nagypapámnak. Találtam egy erdélyi mestert akitől tudok megfelelő fát, szerszámot kapni és segít a tervezésben és kivitelezésben is. A kopjafáknak van egy szimbólum világa, ami elárulja, hogy milyen embernek készült. Ami közben készítek valamit, mindig a leendő tulajdonosára gondolok, szinte látom a szemem előtt. Így képzelem ez a faragásnál is. Még azt is eszembe jutott, hogy aki szeretne a családból csatlakozni, vághatna egy pár kanyarintást, hogy részese lehessen az emlékezésnek.
- Amikor anyukám elbúcsúzott tőlem, azt mondta, hogy amikor a felhők mögül kisüt a nap, akkor ő mosolyog rám. Azóta is sokszor mosolyog, mindig éppen akkor amikor a legnagyobb szükségem van rá. Hiszem hogy itt van velem és azokkal a kis szertartásokkal amiket leírtam, még erősebben érezem majd a jelenlétét.
Jól esik ha visszajelzel vagy megosztod ha valami tetszett vagy ha vannak ötleteid! Szép napot: Orsi
